Lorain és Vidéke, 1952 (39. évfolyam, 50-52. szám)

1952-12-26 / 52. szám

6 OKDAL LORAIN ÉS VIDÉKE—LORAIN & VICINITY 1952 DECEMBER 26 VIRTUS A kapu előtt az öreg akác már hullatta pöttömnyi sár­ga leveleit. A bágyadtan aranyló őszi napsugár oda tűzött a korhadt, vén padra, amelyik vasárnap délután a gazdáját várta. Az asszony meg egy cse­léd kitámogatta a beteg em­bert a ház elé. Egy mély, nehéz lélegzetre megállott. Hosszút, szomorút szippan­tott a jószagu levegőbői, azu­tán tovább támogattatta ma­gát a pádig. Fájdalmas nyö­géssel beleereszkedett, a bot­ját belegyömöszölte a friss, nedves földbe, amelyen még megérzett a délelőtti eső fül­ledt, párás szaga. — Múlik már a nyár! — buggyant ki nehéz sóhajjal száján a szó. — Múlik bizony! — felelt vissza az asszony és tekin­tete egy röpke villanásra el­simult az ember arcán. Hogy megöregedett, hogy összetört ez a szép szál férfi, aki va­lamikor dörömbölő, szilaj egészségével egy egész falu legényét kiverte volna a kocsmából. A virtus, az az átkozott, asszonynak tetsze­ni akaró virtus, az ölte meg ebben az emberben az ifjú­ságot. Ott ültek szomorúan, szót­lanul a pádon. így ültek itt minden vasárnap délután. A litániára sietők elköszönget­­tek előttük egy csöndes di­­csértesséket. Nézték a sok fürgén aprózó, egészséges embert. Nézték a szivükbe zárt halk keserűséggel. So­hasem fog már kisütni fölöt­tük a bobldogság napja? So­hasem.... Már két éve beteg az ember. Az az átkozott vir­tus, az borította rájuk ezt a kietlen, sötét éjszakát, ame­lyikben már úgy látszik, nin­csen többé számukra hajna­­lodás. Az utolsó harangcsendités után kihalt az ucca. Odabenn a templomban fölcsengeti az Istent dicsérő ének. A töm­jén nehéz illata kiröppent a beteghez. Mohón tapadt rá a szippantása. A szemébe köny­­nyek futottak. Még a temp­lomig se tud elmenni. Roncs lett, nyomorék, asszonykezek támogatására szoruló vén ember, ő, az egykori hetyke legény. Hej, ha akkor, abban a pillanatban, mikor vérbe borult szemmel fogadkozott a legényeknek éppen itt a há­zuk előtt, a bedőlt öreg kut­­nál, hogy ő bizony fölemeli, akár fél kézzel is azt a kútra dőlt nagy követ, ha akkor csak egy pillanatra is bele­szökkent volna egy szikrányi józanság a fejébe, hogy: Ne tedd.... ne tedd.... megjárod! De nem látott akkor ő sem­mit, csak azt, hogy itt áll egy csomó máié legény, aki mindaz ő feleségét nézi éhes, kitágult szemmel, ezeknek meg kellett mutatni, hogy k' a legény a csárdában? Ki ér­demelte meg a szép Majoros Zsófikát, ő-e, vagy az a sok titkon epekedő? Végez ő ezekkel hamar! Megálljatok csak!.... Egyszerre csak ki­röppen hatalmas, nyugtalai melléből a kiáltás: — No fiuk! Nézzük már meg, mi van ebben az elát­kozott kutban. Boszorkány van-e benne, vagy csak csön­des moha, amelyik senkinek se vét. — Igen ám, ha föl lehetne emelni azt a fene nagy kö­vet a tetejirül! — Leemelem én, * ha csak az kell! Elképedt hallgatás volt er­re a válasz, ő még egy pil­lantással odafutott az asz­­szony arcára. Annak tekin­tete megrémült szótlanságá ban is biztató, simogató volt. -Soha ilyen szépnek nem látta a feleségét. A be­kecsét lehajitotla. Egy szem­­pillantásra ott termett a kő­nél. Fogcsikorgató ordítással vetette rá magát a szörnyű súlyra. Már éppen vissza akarta fordítani, amikor hirtelen meghökkent villámlás cikká­zott el az arcán. Egy mély, nehéz sóhajjal kapott a mel­léhez és elterült a földön. így történt. És most itt ül a ház előtt összetört-betegen. A csöndes, litániás őszi va­sárnap délután vigasztalóan simogatja a szivét. Vagy ta­lán nem is vigasztalja, csak ő reménykedik még valami eljövendő, megbocsátó nagy csodában. Már jönnek is ki a temp­lomból. A legények és lányok ott állnak meg .éppen a háza előtt. Mindig ott tereferél­­getnek a nagy kútra, ame­lyik egyszer az ő kezéből hullott ki ernyedten, bosszu­­állóan. Most is itt beszélgetnek. Csupa piros-arcú, mosolygó lány. És.— igen, csupa derék, erős legény. Ott van köztük Gomba Jós­ka is. De az nem beszélget egy lánnyal se. Az csak egy asszonyt néz, titkon, epeke­­dőn. Éppen az ő feleségét. Reméljük, hogy az újév uj reménység­gel és jó alkalmakkal köszönt be az elyriai és környéki magyarsághoz. MURBACH COAL & SUPPLY COMPANY 201 W. BRIDGE STREET PHONE 2223 AZT KÍVÁNJUK, HOGY 1953-BAN MINDEN VÁLLALKOZÁSA SIKERREL JÁRJON • Andorka’s Recreation Center 2933 VINE AVE. PHONE 79-115 I Andorka Imre, Andorka Béla és Özv. Szántó Sándorné j tulajdonosok. Kívánjuk, hogy az újév hozza meg az ön számára a teljes örömet. ßeit uhukéi JjOA. a <UiCced4^ul ftlew. Ijedk, ROBERT NAGY 0 PLASTERING CONTRACTOR 3644 Oberlin Avenue Lorain, Ohio Phone 59-667 A szép Majoros Zsófit. Kel­lett volna neki már akkor mikor még ő vitte táncba, utána meg nemsokára a pap elé. De külömb legény volt ő akkor Gomba Jóskánál! Akkor!.... De most!.... A szi­vére keserű fájdalom tiport rá, fojtogatón. Most!.... A legény megáll az asz­­szony előtt. Az emberrel fog kezet, de a szeme az asszony­­rasüt izzón, parázslón. Látja ő ezt a néma, éhes játékot. A feje szomorúan lecsügged a mellére. A botjával mesz­­szire dobja a friss, puha sa­rat. Néhány sárga akác leve­let elkerget a lába alól. Ha­ragszik most erre a hízelgő, hozzásimuló őszre. Gomba Jóska elvegyül a többi legény közé. Most már ő is ott hancurozik, nevetgél a játékosokkal. A?. egyik emelgetni kezdi a kút kövét. A többi vihogva kacarász. — Ugyan már, eredj te in­­cifinci! Gomba Jóska -ott áll né­mán, összeharapott szájjal a kút mellett. Tekintete talál­kozik az asszonyéval. Anna1 a szemében riadt, égő kö­nyörgés. Soha még ilyen szép bársonyos tüzü könyörgést Reméljük, hogy az újév folyamán a szerencse kiséri majd mindnyájukat. WAYNE’S Furniture Co. 742 Broadway Phone 55-277 BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK MINDENKINEK. SUDRO-CURTIS Funeral Home 142 Broad Street at Cedar Elyria, Ohio Nappali vagy éjjeli tel.: 2522 SZERENCSÉS ÉS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK MINDENKINEK! BITTNER Funeral Home 234 Third Street Elyria, Ohio asszony szemben nem látott Jóska. A szivén hirtelen át­­villámlik a virtus vad ördö­ge! Nem, nem tud már jó­zanul megállani ez előtt az asszonypillantás előtt. Mele­gen, könyörgőn néz rá, tehát szereti őt. Gomba Jóskát.... a szép Majoros Zsófi!.... Odaugrik a kőhöz. A beteg ember feltápász­­kodik a pádról. A szem kitá­gulva, éhesen tapad erre a nagy nekifogadkozásra. Gomba Jóska! Éppen ő!.„. ki Zsófinak tetszik!.... Hi­szen ha megtenné! Nyomo­rékká válna ő is, azon nyom­ban! Nyomorék, erőtlen fér­­f ironccsá, mint ő! . . . Többé nem féltené az asszonyát tő­le. Nem kellene!.... Éppen olyan botra támaszkodó, asz­­szonykarnal támogatott em bér lenne belőle, mint ami­lyen ő. Hát csak előre, ha emelje fel a bolond azt a nagy követ!.... A templom tornyában meg­szólal a lélekharang. Minth az Isten szólna le hozzájuk annak a halottnak szóló utolsó búcsúval. Az ember mellére ráhökken a jóság, a megbocsátás. Ijedten hördül föl belőle a szó. — Te!.... Ostoba!.... Hozzá ne nyujl ahhoz a kőhöz, mert..., menten széttöröm a koponyádat.... te.... te.... A szava sírásba csuklik. Hörgő zokogás tépi a mellét. — Te.... te egészséges—. boldog szép legény! Gomba Jóska elereszti a követ. A feje lekókad a mel-Szivünk mélyéből kívánunk összes magyar barátainknak egy boldogabb újévet. Hageman Shoe Co. 387 Broadway lére. Nem mer az asszony szemébe nézni többé. Csön­desen, szótlanul elindul a bá­gyadt őszi napsütésben. Hall­ja, ahogy maga mögött a be­teg elfúlt, nyögő reszketős­sel újra leereszkedik a pad­ra. BÉKÉS ÉS BOLDOG UJESZTENDŐT KÍVÁNUNK A LORAIN ÉS VIDÉKE OLVASÓINAK! MILL TAVERN 2835 Pearl Avenue Phone: 76-119 \ FREDDIE’S BAR 1792 East 28th St. Lorain, Ohio Phone: 76-112 ÖRÖMMEL TELIK MEG SZIVÜNK, AMIKOR BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK ÖNNEK. THE CENTRAL BAKERY 2326 ELYRIA AVE. PHONE 66-481 Hozza meg az újév a világbékét és prosperitást, ezt kívánjuk összes barátainknak

Next

/
Thumbnails
Contents