Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 1. szám - LEVÉLTÁR-TÖRTÉNET - Tóth Péter - Kis József: Miskolc - Kaposvár - Miskolc : interjú Tóth Péterrel
60 Levéltári Szemle 72. évf . a megalapítóit és a társadalmi törvények megszabóit. Mindebből lassan-lassan kikerekedik az, hogy ezeknek a hagyományoknak a jó része valóban a pogány középkorig nyúlik vissza és eltorzult formában ugyan, de szinte a mai napig fennmaradt. Tehát ezeket és hasonlókat kellene még rendbe szedni. Azért új feladatok is megtalálnak. Büszke vagyok például arra, hogy a legkiválóbb latinistákkal együtt részt vehetek Bél Mátyás országleírásának kritikai kiadásában: Borsod vármegye és a Jászkun kerület után most Zaránd vármegyén dolgozom. Fontos számomra továbbá, hogy szülővárosom, Sajószentpéter visszanyerje a régi fényét. Nem egy akármilyen mezőváros volt ez a régi időkben és sajnos, ha átutazol Sajószentpéteren, akkor ennek nem sok nyomát látod. Most azon dolgozunk, hogy azoknak a személyeknek állítsunk méltó emléket, akik egykor ott születtek, éltek vagy meghaltak. Nagyon fontos volna például, hogy felsőőri Fülep Gábornak emléket állítsunk. Ő Sajószentpéteren született, apja ott volt lelkész, aztán egy rendkívül sikeres peregrináció után, ami alatt az utrechti Biblia szerkesztési munkáiban is részt vett, Angliában is járt, hazajött és Sárospatakon lett a teológia professzora. 1798-ban tért vissza lelkészként Sajószentpéterre, úgy, hogy közben a tiszáninneni egyházkerület püspökévé is megválasztották. Rengeteget fordított, vagy tíz kötete megjelent és legalább tíz kéziratban maradt. Fordítói tevékenysége azért is fontos, mert maga Kazinczy is írja, hogy oly korban élt, amikor a fordítás gyakorlatilag a nyelvújítás eszköze volt. Mindenki a magyar irodalmi és szaknyelvet akarta megteremteni és ennek egyik eszköze volt, hogy lefordították a német, francia, stb. nyelvű műveket. Őri Fülep Gábor tehát nyelvújítóként is igazán jelentős személyiség volt, arról nem is beszélve, hogy úgy jött haza Sajószentpéterre, hogy belgiumi, meg hollandiai parókiákat választhatott volna még a peregrinációja idején és egyetemi katedrára is esélye lett volna Franekerben vagy Utrechtben, de ő ezek helyett Magyarországot választotta és azon belül is szülővárosát, Sajószentpétert. Ha valaki megérdemli azt, hogy valami módon emlékezzünk rá, akkor az ő. Nagyon rajta vagyok most ezen a dolgon. KJ: Köszönöm szépen a beszélgetést! További munkádhoz sok sikert és jó egészséget kívánok! Kis József ■ Szerkesztőségünk ösztönzi és várja a levéltáros életutakat feltáró interjúkat, visszaemlékezéseket és archív képeket. Jövendő szerzőink figyelmébe ajánljuk erre vonatkozó útmutatónkat, amely a Magyar Levéltári Portál Egyesület/Levéltári Szemle menüpontjában érhető el: http://www.archivportal.hu/media/uploads/pdfek/interjuk _a_leveltarugyrol_.pdf
