Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 1. szám - LEVÉLTÁR-TÖRTÉNET - Tóth Péter - Kis József: Miskolc - Kaposvár - Miskolc : interjú Tóth Péterrel
52 Levéltári Szemle 72. évf . Tehát a harmincas években valamennyire megtanult magyarul és ez elég volt ahhoz, hogy gyóntasson, meg ott foglalkozzon a magyar turistákkal, zarándokokkal. De őt azzal is megbízták, hogy írjon egy magyar nyelvű idegenvezető füzetet Częstochowáról. Akkoriban készült el vele és nagyon megörült, hogy ott vagyunk és megkért bennünket, nézzük át a kéziratát és javítsuk ki, ahol szükséges. Bélával rögtön láttuk, hogy ez így nem megjelentethető, sőt, nem is javítható. Kértünk egy írógépet, és ha hiszed, ha nem, másfél hetünk volt rá, de megírtuk ezt a częstochowai idegenvezetőt a magyarok számára. Nem volt nehéz dolog, mert tényleg felkészülten mentünk oda. És olyan hálásak voltak, hogy még a csodatévő Mária-kép előtt tartott misében is megemlítettek bennünket... Aztán 1985-ben indult el egy nagy levéltári program, ez a „Buda Expugnata”, tehát a Buda török uralom alóli felszabadítására vonatkozó iratoknak a katalógusszinten való összegyűjtése volt. Én egyrészt a Borsod vármegye és Miskolc város anyagát néztem át ebből a szempontól, másrészt rám bízták a lengyel kutatásokat. Lengyelországba nemzetközi cserekapcsolat révén utaztam, s mindig nagyon örültek ott, ha mentem, mert cserébe jöhetett egy lengyel kutató is hozzánk. Innét más nem is nagyon akart oda menni, mert tényleg nehéz volt akkoriban Lengyelországban. Láttam olyan boltokat, nem egyet, amelyek teljesen üresek voltak, csak egy „Éljen május 1.” plakát volt kirakva. Ezzel a „Buda Expugnata”-kutatással kezdődtek a lengyel útjaim, aztán a középkori okleveleknek a feltárásával folytatódtak. Ezek most jelennek meg szép sorban Debrecenben. A debreceni egyetemen volt egy doktorandusz (Novák Ádám), aki szintén hungarikakutatásokat végzett ott és vele közösen már három füzetet megjelentettünk eddig és egy negyedik is megjelenik rövidesen. Tehát ezeknek a hungarikakutatásnak a kapcsán akadtam rá a lengyel Királyi Kancellária Libri Legationum, tehát Követségek Könyvei iratsorozat köteteire. Nagyon sok, huszon-valahány kötetről van szó, amelyek Öreg Zsigmond királlyal és az egyik bátyjával, Sándorral kezdődnek (a másik bátyja volt a mi Dobzse László királyunk). Nyilván teli vannak magyar vonatkozású iratokkal. Ezek követutasítások, követjelentések, királyi levelezés, kancelláriai levelezés, tehát elsőrendűen fontos iratokról van szó. Ezt a munkát a 2000-es évek elején sikerült befejezni és egy kötet ennek a levéltárnak a kiadványaként meg is jelent. Emellett azért rendszeresen jártunk már a 80-as években is Szlovákiába, főként a kassai levéltárba, a városiba és a megyeibe egyaránt. De kutattam a besztercebányai levéltárban, jártam Pozsonyban is. Hála dunántúli barátaimnak, kijutottam a kismartoni levéltárba is, levéltárrendezés okán. Visszatérve Kovács Bélára, fontos és nagyszerű dolog volt, hogy ő nemcsak egy levéltárban gondolkodott, hanem az egész levéltári szakmában. Jó kapcsolatai voltak a Heves Megyei Tanáccsal, amelynek noszvaji továbbképzési központjában rendszeresen tarthattunk levéltári értekezleteket. Kicsit peches is volt Béla, hogy pont akkor élt, amikor, mert ez ilyen átmeneti időszak volt abból a szempontból, hogy még nem volt digitális technika, de már voltak olyan kezdeményezések, amelyek aztán mintha afelé vezettek volna. Ilyen volt például a lyukkártyás nyilvántartás, amely miatt több ilyen összlevéltári értekezlet is volt ott Noszvajban. Ezeken a korombeliek, a levéltári szakmának, ha szabad ezt mondani, a színe-java megjelent és tényleg nagyon intenzív kapcsola-Kis József
