Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - Nagy Attila: Tervezési irányelvek és kreatív megoldások. Könyvborító-tervezés a Magyar Nemzeti Levéltárban
36 Levéltári Szemle 72. évf . Nagy Attila Tervezési irányelvek és kreatív megoldások Könyvborító-tervezés a Magyar Nemzeti Levéltárban A Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) hazánk legrégebbi közgyűjteményeként és kiemelt kultúrstratégiai intézményként tanulmányköteteivel, tudományos-ismeretterjesztő és forráskiadványaival a tudományos élet mellett a könyvkiadás piacának is fontos szereplője. A hagyományos, nyomtatott formában megjelenő kötetek eltérő műfaji sajátosságai miatt a tartalom mellett a külcsín is egyre fontosabb szerepet tölt be, így e téren is átgondolt tervezést igényel. Az arculati keretek mellett érdemes figyelembe venni a kialakult hagyományokat és a szabadabb grafikai-tipográfiai tervezés mozgásterét is. Tekintettel arra a körülményre, hogy az olvasó első interakciója egy frissen kiadott kötettel már a külső borító szemrevételezésével létrejön, a tartalmi befogadást megelőzően kialakul egy általános benyomás is. A befogadásnak ebben a szakaszában a kötet borítója a termékcsomagolásokéhoz hasonló funkciót tölt be, az itt megjelenő külső jegyek nemcsak a „termékünk” beazonosíthatóságát segítik, de a leendő célközönség érdeklődésének felkeltését is szolgálják. A konkrét kiadványokon túlmutatóan a borítók szükségszerűen a kiadó intézmény márkaépítésének és a branding folyamatának is részei. A modern marketingkommunikáció eszköztára egyre hangsúlyosabban jelenik meg a tudományos élet produktumaiban is. Az alkalmazott grafikai trendek változásai éppúgy tetten érhetőek a képi ábrázolásmódok, mint a tipográfia vagy a színtani megfontolások terén is. Az MNL-ben készült könyvborítók tervezése során felmerül a kérdés, hogy mely esetekben kötnek bennünket szorosabban az arculati kézikönyv szabályai, mely köteteknél kevésbé, illetve mikor és milyen feltételek mellett engedhető meg figyelmen kívül hagyása. Mindamellett, hogy alapelvként fogalmazódott meg az, hogy az intézmény „kiadványi zászlóshajóiként” számontartott köteteknél vegyük szigorúbban a megfogalmazott szabályokat, részletesebb szabályozás hiányában mindez egyedi mérlegelés tárgya. Törekedni kell az arculat elemeinek lehetőség szerinti alkalmazására, ahol ezt a rendelkezésre álló képi nyersanyag lehetővé teszi, és nem ütközik más szempontokkal, például több évtizedes hagyományokkal, műfaji sajátosságokból fakadó korlátokkal, különleg es szerzői/szerkesztői igényekkel, vagy grafikai szakmai megvalósíthatósággal. A kötetek „egyenruhába” öltöztetése hosszú távon sem cél, az egyes kötettípusokat (pl. évkönyvek, tanulmánykötetek, kisebb és nagyobb terjedelmű monográfiák, forráskiadványok) csoportosítva viszont megfontolandó többféle, változatos template (sablon) kialakítása. Rövid távon működőképesnek bizonyult a közreműködő munkatársak közötti konstruktív együttműködés, amelynek kiindulópontja a brief, vagyis az a dokumentum, leírás, amelyben a szerző/szerkesztő (a tulajdonképpeni megrendelő) tájékoztatja és ellátja a grafikust a munkához szükséges információkkal és közli a borítóval kapcsolatos vízióit. MŰHELYMUNKÁK
