Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 4. szám - Herédi Attila: Gondolatok a Tervtárban. Az Építési Ügyosztályok Tervtára Budapest Főváros Levéltárában
20 Levéltári Szemle 72. évf . Ennek megkönnyítésére a legtöbb levéltárba került mutató már digitálisan elérhető a Kutatóteremben, ahol pedig ez lehetséges volt, keresést segítő ügyiratjegyzék készült. A tömeges iratpusztulás kevésbé jellemző a Tervtárra, hiszen ezeket az iratokat kezdetektől a Városháza épületében, állományvédelmileg ugyan nem a legmegfelelőbb, de biztos helyen őrizték, sem a közművek hibái (pl. csőtörés), sem kártevők (rovarok vagy rágcsálók) nem rongálták az iratgyűjteményt, és háborús károk miatt sem keletkezett benne nagyobb fogyaték. Ugyanez a kerületi irattárakról nem mondható el, azonban ott is inkább az anyagi problémákon, mintsem a jó szándékon múlott. Szintén az 1950 utáni korszak folyománya, hogy az építési iratok irattárazására nem sikerült adekvát metódust kidolgozni. 1984 előtt ezeket az anyagokat nem lehetett selejtezni, így hatalmasra duzzadt akták keletkeztek, tele értékhatár alatti, fölösleges irattal. Ugyanakkor 1985-től tizenöt éves irattári őrzést írtak elő ennek az irattípusnak, ami által sok értékes, maradandó értékű tervdokumentáció esett a tömeges selejtezés áldozatául.51 Gyakorlati tapasztalat az is, hogy téves irattári tételbe sorolás miatt selejteztek egyébként levéltárba adandó terveket is, továbbá, hogy egy hosszúra nyúlt, több aktából álló építési engedélyezési ügynél az egész épületdokumentációt a legutolsó beadvány irattári tételébe helyezték el, és amennyiben az értékhatár alatti volt (például kerítésépítés), akkor az őrzési idő lejártával az egész ügyet kiselejtezték. A hiányok további oka általában az iratok „kikölcsönzése” szokott lenni. Ma már, az elektronikus ügyintézés, az irodai fénymásológépek és modern szkennerek korában nehéz elképzelni, de a rendszerváltásig általános hivatali gyakorlat volt, hogy a tervtárból iratokat igénylő hatóság (elöljáróság, tanács vagy állami építőipari vállalat) munkájához az eredeti dokumentációkat kapta kézhez, amelyeket aztán sokszor nem juttattak vissza.52 Ezekről a hiányokról nem tudni biztosat, mert a BFL-be került Tervtárhoz nem volt semmiféle hiányjegyzék (kölcsönzési- vagy fogyatéki napló) és az anyagban sem voltak hivatalos iratkiemelésre utaló feljegyzések (térítvények vagy őrjegyek). A „kikölcsönzés” egykori, speciális válfajára, a tervek „elidegenítésére” többen is felhívták figyelmemet, úgy régebbi (már a Városházán is a gyűjteménnyel dolgozó) kollégák, mint egyes idősebb törzskutatók. 53 Örömteli viszont, hogy ritkán bár, de előfordul, hogy idejáró törzskutatók adtak át a BFL-nek „megtalált” (pl. egy elhunyt építész vagy felszámolt tervezőiroda anyagából előkerült) építési engedélyezési terveket. Ezek néha csak másolatok, de előfordultak már a visszakapottak között eredeti tervek is. 51 8/1973. (TK 51.) MT TH utasítás a tanácsi szervek ügyiratkezelésének szabályairól, illetve 2/1984. (TK. 28.) MT TH sz. utasítás a tanácsi szervek ügyiratkezelésének szabályairól szóló 1/1982. (TK 5.) MT TH sz. utasítás módosításáról. 52 Ez a probléma nem ismeretlen más levéltárakban sem, például Szeged esetén: Oltvai, 1961: 39. 53 Ez az oka annak, hogy korábban megjelent publikációkban még hivatkoztak olyan tervtári anyagra, amely a mi jegyzékeinkben, adatbázisainkban már nem fordul elő. Ezekről az esetekről általában nem lehet konkrétumokat tudni, azonban városházi időkben a Tervtárban folyó ügyletekről, az iratanyag egykori hírhedt kezelőiről és kutatóiról közkedvelt néhai kollégánk, Bellovics József, „Jóska bácsi” mesélt érdekességeket. Herédi Attila
