Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 3. szám - FORRÁS ÉS ÉRTÉK - Sallai Balázs: "Az addig fennállott társadalmi rend megbontását elősegíteni törekedtek". Igazolási eljárások Debrecenben, 1919-1920
36 Levéltári Szemle 72. évf . 36 Ez sajnálatosan sokszor igaz is, de véleményem szerint ebben az esetben nem. A Balthazárféle igazolóbizottság iratai egy kötetet (jegyzőkönyvek) és két dobozt tesznek ki az MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltára iratanyagán belül.3 A dobozokban az eljárásokhoz kap csolódó hivatalos levelezés és bizonyítási anyagok találhatók. Ez utóbbi egység igen sokszínű, s további köztörténeti kutatások számára is értékes forrásokat kínál. Az írott szövegeken (például „a proletárdiktatúra alatti szereplésükért felelősségre vont személyek kihallgatási és egyéb iratai”) kívül találhatók benne jó állapotban fennmaradt plakátok, falragaszok (amelyek a lakosság tájékoztatását segítették elő), fotók, levelek, illetve megtalálható a debreceni forradalmi törvényszék néhány eredeti névtáblája is, amelyekből meg lehetett tudni, hogy kik voltak annak „bírái.” Külön érdekességet jelentenek a bizottsági jegyzőkönyvek, amelyek a testület döntéseit is rögzítik, mivel ezekről a határozatokról külön (hivatalos) okirat nem készült, vagy legalábbis nem áll rendelkezésre. Ezt a kapcsolódó iratanyagok is bizonyítják: a bizottság döntése folytán fegyelmi eljárás alá vont tisztviselők fegyelmivel kapcsolatos forrásai között ugyanis nem található semmilyen hivatalos értesítés, legfeljebb az ezen eljárásokat elrendelő végzésekből vagy más dokumentumokból tudható meg az, hogy az igazolóbizottság kérte a fegyelmi eljárás lefolytatását. A kapcsolódó fegyelmi iratokról, processzusokról alább még lesz szó. E színes bázis szolgált az alább ismertetendő vizsgálódás alapjául. A Tanácsköztársaság 1919. augusztus 1-én bekövetkezett bukása utáni időszakban az élet számos területén4 találkozhatunk ad hoc jellegű igazolóbizottságokkal, amelyek nek közös vonása, hogy működésük során valamilyen eljárásrendet követve vizsgálat alá veszik a meghatározott személyek (ebben az esetben a debreceni törvényhatóság szinte valamennyi tisztviselője) meghatározott időszakban (ebben az esetben 1918. október 31. és 1919. augusztus 1. között) tanúsított magatartását, s döntenek arról, hogy az adott személy olyan viselkedést tanúsított-e, amely, elsősorban erkölcsileg „tiszta” vagy legalább menthető, azaz igazolható. Erről rendszerint valamilyen írásos okmányt állítottak ki. A visszarendeződés idején5 azonban e különböző testületek olyan gyorsasággal és oly nagy számban jelentek meg, hogy az inkonzisztens és a jogos érdekeket sértő joggyakorlat elterjedését megelőzendő a Belügyminisztérium 1920 márciusában rendeletet bocsátott ki, amelyben szabályozta az igazolási eljárás menetét, miközben meghagyta az egyesületeknek (e fogalom alá akkor jóval több jogi személyiséggel rendelkező társulás tartozott) a választás jogát, hogy kívánnak-e ilyen bizottságot állítani, vagy sem. 6 Számos egyetem, minisztérium, magánszervezet, s nem utolsósorban törvényhatóság élt e lehetőséggel.7 Már itt fontos azt megemlítenünk, hogy más, e tárgykört szabályozó jogforrás hiányában ezt, a kifejezetten az egyesületekre „szabott” rendeletet alkalmazta 3 MNL HBML IV. 1403. j. 1. k., 1. és 2. d. 4 Debrecenben másik példa lehet az egyetem dolgozóit érintő igazolási eljárási hullám (Balogh, 2014: 282–283.), csakúgy mint más egyetemeken is. Takács, 2018: 97. 5 Az 1920. évi I. törvénycikk elfogadását követően. 6 15008/1920. BM rendelet 1–2. § 7 Példának okáért a Budapesti Tudományegyetem jogi kara is így tett, erről: Szivós, 2021: 37–45 Sallai Balázs