Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 1. szám - MŰHELYMUNKÁK - Nagy Ágnes: A magánélet dokumentációs univerzuma : elméleti megfontolások és gyakorlati tapasztalatok a magániratgyűjtés terepén. 2.
25 2022/1. ▪ 15 – 26. 25 írásbeliség történetisége, valamint az érzelemtörténet jelöli ki. A gyűjtést végző levéltáros kikerülhetetlenül a családi múlt és a családi magánemlékezet intézményesülésének a közvetítő csatornája: tevékenységével maga is alakítja a társadalom múlthoz való viszonyát. A levéltár intézménye pedig kialakulásától kezdve az írásbeliség letéteményese: a jövő számára való dokumentálás, az írásbeli nyomok megőrzésének felszentelt helye, a dokumentációs formák és gyakorlatok történeti lerakata. Mindezek az adottságok arra figyelmeztetnek, hogy a levéltári magániratgyűjtésnek érdemes társadalomtudományos (ön)reflexió tárgyát képeznie, önmagát ilyen igénnyel megfogalmaznia, s az így kialakított önmeghatározásával lépnie a szakmai és a laikus nyilvánosság elé. A teoretikus keretek és gyakorlati tapasztalatok rendelkezésre állnak ahhoz, hogy ez a fajta levéltári munka a nemzetközi tendenciákhoz kapcsolódva, azokba tudatosan integrálódva a társadalomtudományos, illetve társadalomtörténeti gondolkodás megújulásának egyik hajtóerejeként működjön. Ami e téren a magániratgyűjtő levéltári munka számára az igazi kihívást jelenti, az az eddigiekben bemutatott és a magániratokkal dolgozó levéltárosok által földrajzi helytől függetlenül egyformán érzékelhető jelenségegyüttes leírási módjának megtalálása, illetve megteremtése. Ez az, amihez jelenleg még nincs meg a kidolgozott és kipróbált eszközkészletünk, s aminek hiánya, mint vívódással kísért tapogatózás a nemzetközi levéltári szakirodalomban is tematizálódik.32 Az egyik alapozó lépés itt annak a történeti időben változó, kulturálisan tagolt mentális eszköztárnak a megismerése lehet, amely a családi öndokumentáció és önmemorializáció kereteit adja egy adott korban, s amelynek a megismeréséhez a már levéltárba került magánirat-együttesek strukturális elemzése kiindulási alapot nyújthat. Szakirodalom Assmann, 1999 = Assmann, Jan: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Budapest, 1999. Bakács, 1960 = Bakács István: A családi levéltárak szerkezeti problémái. Levéltári Közlemények, 1960. 31. sz. 160–174. Benda–Németh, 1956 = Benda Kálmán – Németh Balázs: Értelmiségi családok levéltárának rendezése. Levéltári Híradó, 1956. 4. sz. 53–69. Borsa, 1961 = Borsa Iván: A családi levéltárak szerkezeti problémái. Levéltári Közlemények, 1961. 32. sz. 48–55. Cunningham, 1996 = Cunningham, Adrian: Beyond the Pale? The „flinty” relationship between archivists who collect the private records of individuals and the rest of the archival profession. Archives and Manuscripts, 1996. 1. sz. 20–26. 32 Riva A. Pollard Adrian Cunninghamet idézve „tépelődésről” beszél: „This sentiment is shared by critic Adrian Cunningham, who laments that personal records archivists are left to «puzzle over the relevance and applicability of archival theory to our particular circumstances.»” (Pollard, 2001: 140.) A hazai levéltári írásokban ugyanakkor meg sem jelenik a probléma. A magánélet dokumentációs univerzuma
