Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 3. szám - Haraszti Viktor: A selejtezés jogi szabályozása Magyarországon a szokásjogtól a szabályrendeletekig
27 2022/3. ▪ 5 – 34. A kor levéltárosai a minisztériumok esetében is több alkalommal voltak kénytelenek negatív megállapításokat tenni. A Belügyminisztériumban 1901–1902-ben végzett első selejtezésnél sem voltak tekintettel az iratok levéltári értékére. A segédhivatali főigazgató az elnöki osztályhoz intézett felterjesztésében kijelentette, hogy a „selejtezésnek nem az a célja, hogy a régebbi iratokat az enyészettől megmentse, hanem az, hogy az újabb iratoknak helyet biztosítson.” 103 A selejtezési utasítás alapján első körben az 1867 óta keletkezett 10 évnél régebbi keletű iratokat vonták selejtezés alá, majd a minisztérium irattárában őrzött régebbi iratokkal foglalkoztak, így a budai, a pozsonyi, a soproni, a nagyváradi, a kassai és a temesvári helytartóságok 1851–1861. évi, a feloszlatott Helytartótanács 1861–1867. évi iratait, valamint a szegedi és az erdélyi királyi biztosságok iratait selejtezték. Az évek alatt felgyülemlett nagy mennyiségű irat minden férőhelyet betöltött nemcsak az irattárban, hanem a Belügyminisztérium épületének pincéjében is. A selejtezések során így történelmi vagy más tudományos értékű dokumentumokat is jelentős számban kiselejteztek. A selejtezés áldozatául estek a közigazgatás állapotáról tett éves és féléves jelentések, a képviselőválasztások körüli rendőri intézkedések iratai és még sok más értékes tétel. 104 A munkásmozgalmakra vonatkozó, 1867 után keletkezett ügyiratokhoz szerelt valamennyi abszolutizmus kori iratot megsemmisítették, a lezárt ügyiratokhoz szerelt egyéb abszolutizmus kori ügyiratok nagy részével együtt. 105 A magyar királyi igazságügyi és belügyiminiszternek az országos bűnügyi nyilvántartás tárgyában hozott 24.300/1908. sz. I.M. rendelete szabályozta a különböző bűnügyi nyilvántartások, fényképgyűjtemények kezelését és külön fejezetben rendelkezett selejtezésükről. A már elhunyt, nyilvántartásban szereplő személyek iratait, fényképeit azonnal selejtezni rendelte, valamint el kellett távolítani az országos bűnügyi nyilvántartásból azoknak a bűnügyi lapjait, fényképeit is, akik 70. évüket betöltötték. Utóbbiakat az országos bűnügyi nyilvántartóhivatal az eltávolítástól számított 5 évig még őrizni volt köteles, s csak ezen idő után semmisíthették meg. A rendelet rögzíti ugyan az e körbe tartozó iratok válogatott részének a bűnügyi múzeum részére történő átengedhetőségét, de levéltári érdek a folyamatban nem merült fel. Aligha kell bizonygatnom, hogy a fényképekkel is ellátott nyilvántartás megléte manapság milyen jelentős kutatói és ezen belül kiváltképp családtörténet-kutatói érdeklődést váltana ki. A kor szabályozásainak körében említést kell tenni a bírósági és ügyészségi iratok és kezelési könyvek selejtezésének szabályozásáról szóló 13.300/1912. sz. I.M. rendeletről is. 106 A rendelet 1. §-ában 13 pontba szedve felsorolja a nem selejtezhető iratok körét, köztük a 12. pontban megőrzendőként szerepelnek az olyan ügydarabok, „amelyeknek tartalmuknál fogva irodalmi, tudományos, különösen történeti értékük van.” A selejtezhető iratokat 32, 25, 10 és 5 év után a selejtezhető kategóriába sorolja. A selejtezés idejét 103 Szászi, 1961: 47. 104 Szinai,1973: 8. 105 Sashegyi, 1984: 12. 106 Az egyes igazságügyi szervezeti és eljárási szabályok módosításáról szóló 1912. évi VII. t.c. 36. §-ában kapott felhatalmazás alapján. A selejtezés jogi szabályozása Magyarországon
