Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 3. szám - Haraszti Viktor: A selejtezés jogi szabályozása Magyarországon a szokásjogtól a szabályrendeletekig
16 Levéltári Szemle 72. évf . A Bach-korszak idején a korábbi időszak „rebellis” iratait továbbra is előszeretettel semmisítették meg, ami „divat volt akkor országszerte.”56 Liptó vármegyében „a Bachrendszer a megyei levéltárakat feldúlta, a kiszórt okmányokat az útszélen lehetett felszedni, a boltokban krajczárokért venni.”57 Gömörben, ahol a hivatali tisztet nagyrészt csehek, vagy szlovák érzelmű magyarok viseltek, a szabadságharc minden iratát irtották. Wesselényi Ferenc nádort sok kapcsolat fűzte Gömör megyéhez, neve pedig olyan rosszul csengett a hivatalnokok előtt, hogy a vármegyénél lévő levelezését is kiselejtezendőnek ítélték. Fennmaradása annak volt csupán köszönhető, hogy a levéltár magyar kezelője elrejtette, s így az iratcsomó – rajta a felirattal: „zu skartieren” (selejtezendő) – megmenekült. 58 Sváby Frigyes 59 így jellemzi ezt az időszakot: „Midőn t. i. a Bach-korszakbeli me gyei kormányzat a levéltárakat, a most contemplált mód szerint szinte egy »irodatisztre« (Offizial) vagy Írnokra bízta, akkor ment a megyei levéltárakban temérdek becses okmány veszendőbe. Ezen gyakran sem magyarul, sem latinul nem tudó »levéltári tisztek« rendelet folytán a levéltárak rendezéséhez és selejtezéséhez láttak. Hogy miként — tudja azt mindenki, a ki valaha ilyen levéltárakban kutatásokkal foglalkozott. Bizony köszönet nem volt e rendezésben. E »rendezési és selejtezési« munka folyt 1860-ig; szerencse, hogy a levéltárak egy részében, a »levéltári tisztek« által benyújtott » az elselejtezendők« jegyzékét magában foglaló javaslat a közbe jött események folytán már nem nyert elintézést, s így csak a vandál tervezet maradt fenn emlékül.” 60 A Bach-korszak elején behatóan foglalkozni kezdtek az iratkezelés nyilvántartásával. A tevékenység céljaként a központi szabályozás, ellenőrzés, valamint a német nyelv használatának a hivatali ügyintézésben történő minél szélesebb körű elterjesztését fogalmazták meg. Az iratkezelést központi hivatali, ügykezelési utasítások kiadásával igyekeztek azt szabályozni. A közigazgatási hatóságok számára 1850-ben kiadott hivatali utasítás behatóan foglalkozik az ügyintézésre fordított idő csökkentésével, a levelezési modorral és a német nyelv kötelező használatának előírásával. Ugyanakkor ez sem érinti a selejtezés kérdését és az irattározásra vonatkozóan is csupán ennyit ír „iratok eltartása” cím alatt: „A hivatalos irat elintézése és kézbesítése után a közigazgatási hatóságnál maradó fogalmazatok és okmányok elteendők.” 61 A korszakban bár a kinevezett hivatalnokok utasításra – azaz technikailag jogszerűen – jártak el, ám a szabadságharcra vonatkozó iratok megsemmisítését mégsem lehet jogszerű szabályozásnak tekinteni. Így a gyakorlat szabályozatlanságok tömkelegét okozta, hisz a nemzeti értéket képviselő iratokat kezelő személyek azokat nem tekintették maradandó értékűnek, így könnyedén megszabadultak tőlük. 62 56 Győrffy 1925: 196. 57 Majláth, 1879: 287–288. 58 Főglein, 1933: 219. 59 Sváby Frigyes (1834–1904) történész, megyei levéltáros, 1867. május 1-jén Szepes vármegye közönsége levéltárnoknak választotta meg; ezután Lőcsén töltötte hátralevő éveit, itt is hunyt el. 60 Sváby, 1891: 330. 61 Hivatali utasítás, 1851: 22. 62 Bővebben ld.: Főglein, 1955. Haraszti Viktor
