Levéltári Szemle, 72. (2022)

Levéltári Szemle, 72. (2022) 1. szám - MŰHELYMUNKÁK - Nagy Ágnes: A magánélet dokumentációs univerzuma : elméleti megfontolások és gyakorlati tapasztalatok a magániratgyűjtés terepén. 2.

19 2022/1. ▪ 15 – 26. 19 albumok formáját ölti, akkor narratív keretet kaphat kezdő és záró elemek beiktatásával. 16 Mindennek értelmében az általunk követett rendezési elv alkalmazásától, vagyis a csalá­di ágak és családtagok szerinti csoportosítástól ilyenkor eltekintünk. A család általi és a levéltári rendezés közötti eltérés ugyanakkor a kétféle szemléleti háttér összevetésére is alkalmat ad. A család által létrehozott rendszert – amely esetében a kiindulási pont az, hogy az iratok egymás mellé helyezése belső kapcsolódások lenyo­matait hordozza magában,17 így jelentéssel bír – és a levéltárosi-történészi felhasználást meghatározó szemlélet mozgatórugóit egymásra vonatkoztatva kell tisztázni. Erre jó példa az – iratok többféle használatát és jelentéssel való felruházását magába sűrítő – részvétnyilvánító levél. Ezeket a jellegzetesen összegyűjtve, sokszor felcímkézett egység­ként őrzött leveleket, amelyek keletkezésüket és használatukat tekintve is több társadal­mi gyakorlat metszéspontjában állnak, a családi irategyüttesek gyakran tartalmazzák. Létezésük olyan kérdéseket vet fel, mint hogy kihez kapcsolódnak igazán: a halotthoz, vagy pedig a hátramaradó családhoz? S mi a levéltári kezelésüket inkább meghatározó egykori használatuk: a levél funkciójuk, vagy az emlékőrzés? A műfaj eredeti használatának kulcsa levél mivoltában rejlik. A levelezés nyilvánvaló célja a kapcsolat fenntartása, illetve a másik fél biztosítása erről a szándékról. A kondo­leáló levelek funkciója ennek megfelelően ugyancsak az, hogy a levélíró kinyilvánítsa a gyászoló családhoz fűződő érzelmi viszonyát a haláleset kapcsán. A részvét kinyilvá­nítása nemritkán – különösen közelebbi családtagok és barátok részéről – egy hosszabb levélbe ágyazódik bele, így a tágabb levelezés elszakíthatatlanul képezi kontextusukat. Vagyis a leveleknek ez a típusa ugyanúgy a címzettekhez szól, mint bármely más levél, és szerves részét képezi az azok révén kirajzolódó kapcsolatrendszernek, még ha tulaj­donképpen egyszerre tartozik az elhunyt kapcsolati rendszeréhez és a hátrahagyott csa­lád ismeretségi köréhez is. Az ilyen típusú levelek megőrzési módjának jellegzetességei egy másik szerepre is utalnak. Egységként kezelik és őrzik azokat a haláleset memen­tójaként egybegyűjtve és feliratozva, amiből az következik, hogy ezek az iratcsomók a családi emlékezetben is alapvető szerepet töltenek be, összegyűjtésük, elcsomagolásuk, felcímkézésük és megőrzésük pedig az átmeneti rítusok részeként az iratőrzési szoká­sokat meghatározó társadalmi gyakorlatként működik. Ily módon az emlékeztetésben betöltött szerepük miatt elveszítik levél mivoltukban rejlő eredeti funkciójukat, mert az emlékezethez kötődő használatuk felülírja azt. A funkcióváltás felveti a dilemmát, hogy egyrészt vajon a család után fennmaradt levelezéshez sorolhatók-e, másrészt, hogy az elhunyt családtaghoz köthetők-e, vagy inkább a család egészéhez. A részvétnyilvánító levelek kontextualizálását érintő döntés annak a függvénye, hogy melyik funkciójukat helyezzük előtérbe, illetve életciklusuk mely szakaszát tekintjük döntőnek, továbbá, hogy 16 Például a Schneider–Szentfülöpi-Kőnig–Hidy család albumokba rendezett irataiban az édesanya, dr. Hidy Ferencné dr. Kőnig Ágnes 2004-ben bekövetkezett halála jelenti a lezárást az ahhoz kapcso­lódó hivatalos iratokkal és magánlevelekkel, lásd: BFL XIII.84 7. album 17 A hazai levéltári irodalomban Bakács István már hangsúlyozta ezt 1960-as évekbeli írásaiban. Bakács, 1960: 160. és 162. A magánélet dokumentációs univerzuma

Next

/
Thumbnails
Contents