Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 1. szám - MŰHELYMUNKÁK - Nagy Ágnes: A magánélet dokumentációs univerzuma : elméleti megfontolások és gyakorlati tapasztalatok a magániratgyűjtés terepén. 2.
17 2022/1. ▪ 15 – 26. 17 levéltári munkában bevett gyakorlat volt a kiegyezés után időrendi sorozatok mesterséges kialakítása. Ezt az elvet követte a Nemzeti Múzeum Levéltári Osztálya a családi levéltárak teljes iratanyagának időrendi sorba állításával,8 s a frissen felállított Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárát is ezen elv alkalmazásával hozták létre.9 A Sárospataki Református Kollégium és a Tiszáninneni Református Egyházkerület levéltárának együttes rendezésében is a szoros időrendbe állítás és az annak megfelelő sorszámozás lett az alap. 10 Az időrendben összeállított iratok amellett, hogy eredeti céljuknak megfelelően lineáris családtörténetként olvashatók, a levéltári munka számára külön tanulságot is hordoznak. Minden másnál világosabban rajzolják ki ugyanis a képet arról, hogy mikor és milyen formában indul az adott család saját maga által megőrzött írott múltja. 11 A kezdetet többnyire anyakönyvi kivonatok képezik. Ez az az irattípus, amely távolabbi nemzedékekig nyúlik vissza, mint az egyes családtagokhoz köthető bármilyen más irat, még akkor is, ha az esetek többségében az anyakönyvi kivonatok egy részét később állították ki, mint a rögzített esemény. Sok esetben ugyanis nem maga a felmenő hagyta maga után azokat, hanem egy-egy leszármazottnak volt szüksége rájuk valamilyen alkalommal.12 Bár a levéltári rendezés az anyakönyvi kivonatok évkörét kiállításuk alapján, s nem pedig az általuk dokumentált esemény időpontjában határozza meg, még ezzel együtt is általános jelenség, hogy a család legrégebbi megőrzött iratai anyakönyvi kivonatok, s csak későbbi időponttal indul meg az egymást követő generációkba tartozó családtagok életpályáját kísérő iratok sorozata. Hasonló a helyzet a családi fényképekkel is, miután a fotók gyakran olyan nemzedéket is dokumentálnak, amely után iratok még nem őrződtek meg. Így az anyakönyvi kivonatokhoz hasonlóan a fényképek is tipikusan olyan műfajt jelentenek, amely a családi múlt legrégebbi, írott dokumentumokat is megelőző rétegét képezi. Mindkét irattípus esetében megfogható az a határ, ami a csak anyakönyvi kivonatokkal vagy fényképekkel elérhető, valamint a már irataikkal is megjelenő generációk között húzódik. Az iratok család által kialakított és a családtörténet létrehozása által motivált kronologikus rendje azonban nem esik egybe a levéltári rendezés szempontjaival, amely az iratokat családtagokhoz rendeli, azokat pedig családi ágak szerint csoportosítja, a családtagokhoz köthető halmazokon belül pedig tematikus egységeket alakít ki. Ez az eljárás megfelel annak a ténynek, hogy a családi irategyüttesek személyi irathagyatékok sorát 8 Ezekre a gyakorlatokra utal: Borsa, 1961: 52–53. 9 Muller–Feith–Fruin, 2019: 43. 10 Muller–Feith–Fruin, 2019: 45. 11 Jó példa erre a BFL XIII.84 Schneider–Szenfülöpi-Kőnig–Hidy család iratainak fondja. 12 Az iratok későbbi kiállításának tipikus esete a zsidótörvények miatti származásigazolás 1939-től kezdődően, ami a felmenők anyakönyvi kivonatainak beszerzését kényszerítette ki. A származásigazolások részeként összegyűjtött anyakönyvi kivonatok önmagukban is felvetik a kérdést, hogy a rendezés során mit tartunk szem előtt: az iratok keletkezésének kontextusát, vagy a család általi későbbi használatukat, amely elszakad begyűjtésük okától, illetve a történeti kutatás szempontjait, amely számára könnyebben kezelhető egy-egy család összes anyakönyvi kivonatának, keresztlevelének, házassági értesítőjének egy halmazként való kezelése, mint különböző tételekbe való besorolása, például egy adott családtag származásigazolásának irataiként. A magánélet dokumentációs univerzuma
