Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 2. szám - LEVÉLTÁR-TÖRTÉNET - Szálkai Tamás: "mennyivel megbecsülendőbb az írásban fennmaradt források anyaga..." : Herpay Gábor tanulmányútja és a debreceni város levéltár rendezési terve, 1915
55 2022/2. ▪ 49 – 56. Melléklet Herpay Gábor levéltárnok jelentése levéltári tanulmányútjáról Tekintetes Tanács! A 11118–1915. sz. tanácsi határozattal abban a megtisztelő szerencsében részesültem a tekintetes Tanács részéről, hogy a magánlevéltárnak és a közlevéltárnak történeti anyagából szervezendő új levéltár felállítására és annak a tudományos kutatások céljára leendő megnyitására vonatkozó elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzése végett levéltári tanulmányútra küldettem ki a budapesti országos-, a bécsi cs. és kir. családi-, udvari és állami, végül a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltárának megtekintésére és az ottani levéltári rendszerek tanulmányozására. Ezzel a ténnyel nemcsak azokat az áldozatokat növelte a tekintetes Tanács, amelyekkel a város legfontosabb érdekeit tudja összhangba hozni a kulturális haladás és a tudományok fejlesztése nagy, nemzeti érdekeivel, hanem egyszersmind ékes bizonyságát szolgáltatta annak is, hogy a sok mindenben maradinak gúnyolt Debrecen ebben például állhat más városok előtt, mert még a világreformáló nagy politikai, gazdasági és nemzeti küzdelmek ezen válságos napjaiban is megérezte és kifejezésre juttatta azt a szellemet, mely manapság már, a levéltárakat nemcsak az idők végtelen folyásában egymás után következő korszakok írott emlékei tárházának s az elibünk táruló vallási, erkölcsi, politikai, társadalmi és nemzeti élet, életfelfogás és gondolatvilág minden legkisebb momentumait magában foglaló tényezőnek, hanem valósággal tudományos intézménynek tekinti, amelyből, mint soha ki nem apadó forrásból, a történelem és annak legfontosabb segédtudományai a földrajz, a kronológia és a családtörténelem merítik anyagaikat. Minél behatóbban és minél nagyobb kritikával művelik napjainkban már a történetírást, annál nagyobb buzgósággal és a történeti igazságok megállapításának annál nagyobb bizonyosságával fordul a mai történetírás az eredeti források kutatásához, vagyis a levéltárakhoz. Az egyénnek ugyanis, éppen úgy, mint a nemzeteknek, a legfőbb java a maga története s valamiképpen az az egyén, aki csak az átlag emberek életét élte le anélkül, hogy valami emlékezetre méltót tett, alkotott volna, ha elhal, élete egyenlő értékű a lehullott falevél értékének értékével, azonképpen nyomtalanul tűnnek le a világtörténelem színpadáról azok a nemzetek is, amelyeknek minden tevékenysége a létért külső eszközökkel folytatott küzdelemben merült ki, de belső értékeinek fejlesztésével s a többi nemzetekkel való nemes versengéssel nem igyekezett fennmaradásának feltételeit belső, tehát emlékezetre méltó eszközökkel is biztosítani. Mindenképpen szerencsés tehát az a nemzet, amelynek fiai nagy és nemes cselekedeteket vittek véghez, mert a nagynak és nemesnek rendkívüli hatása és szinte varázsereje van elsősorban az egyének lélek- és kedélyvilágának nemesítésére majd ezáltal a nemzet szellemi, erkölcsi életének, életfelfogásának emelésére. Herpay Gábor tanulmányútja
