Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 1. szám - Cseh Gergő Bendegúz: Beszámoló a Levéltári Szakfelügyelet 2021. évi munkájáról és ellenőrzési tapasztalatairól
12 Levéltári Szemle 72. évf . során szovjet fogságban meghalt katonák adatbázisa pedig 66 ezer elhunyt magyar katona adatait közli. A Magyar Nemzeti Levéltár 2020 januárja óta dolgozik az Orosz Állami Katonai Levéltártól (RGVA) átvett 681 955 magyar hadifogoly kartonjának feldolgozásán és közzétételén. Ahogy az MNL egyéb adatbázisainak, a hadifogoly-kartonoknak is az Adatbázisok Online felület ad otthont. E hatalmas adatállomány fordítása és feldolgozása egyébként az utóbbi évek legnagyobb szabású automatizált adatfeldolgozási kísérleteként is értékelhető, hiszen ilyen tömegű, ráadásul idegen nyelvű, a cirill átírások nehézségeivel is bonyolított adatot „élőerővel” rögzíteni lehetetlenül időigényes és költséges vállalkozás lett volna. A mostani kísérlet – annak minden gyermekbetegségével együtt – minden bizonnyal hasznos tapasztalat és kiindulópont lehet a későbbiekben a digitalizált levéltári anyagok tömeges, automatizált feldolgozása terén, ami a levéltári adatbázisépítés kulcsa lesz a jövőben. A fenti közös levéltári gyűjtőportálokon kívül az egyes intézmények kisebb, speciális adatbázisaikat általában saját honlapjukon, vagy külön e célokra létrehozott honlapokon teszik közzé. Ezek közül megemlítendő az ÁBTL, amely egyedi adatbázisait (ÁBTLINFO, Archontológia, Fotóadatbázis) saját honlapján, illetve az erre a célra létrehozott egyedi oldalakon (pl. ÁB Parancsgyűjtemény, Jeltelenül elföldelve, Csernobil archívum, Tüntetések, demonstrációk 1988–1989 stb.) publikálja. Számos közlevéltárban találhatók vagy éppen építés alatt állnak eddig nem publikált adatbázisok is, ezek egy részét adatvédelmi okok miatt, más részüket pedig az adatfeldolgozás befejezetlen állapota miatt nem tették ez idáig közzé. Sok helyen előfordul, hogy a közlevéltár munkatársai más kutatóintézetekkel együttműködve, azok megbízásából végeznek adatbázis-építési munkákat, ezek eredménye azonban már nem az iratőrző intézmény honlapján, hanem a koordináló intézmény saját felületein válik elérhetővé. Ennek a gyakorlatnak érthető financiális okai vannak ugyan, ám az „adatgazda” levéltár szolgáltató funkciói és közönségkapcsolatai szempontjából nem tekinthető kimondottan kedvező fejleménynek. ■ Míg az adatbázisok építésében és közzétételében számos előremutató kezdeményezés tapasztalható a közlevéltári szférában, a klasszikus levéltári feladat, a segédletek publikálása rengeteg problémával küzd az utóbbi időben és sajnálatos módon számos visszalépés is tapasztalható ezen a téren. A fond- és állagnyilvántartások vagy korábban elkészült repertóriumok közzététele gyakorlatilag mindenhol megvalósult már (leszámítva azt a közlevéltárat, amelynek még honlapja sincs), ennél mélyebb segédleteket (pl. raktári nyilvántartásokat) azonban inkább csak elvétve publikálnak a levéltárak. A fond- és állagnyilvántartás kezelésére és publikálására több hasznos felület és eszköz áll rendelkezésre, ezekről fent részletesebben is szóltunk. Az Elektronikus Levéltári Portál és az Atom-alapú honlapok kiváló lehetőséget adnak ezeknek a levéltári segédleteknek az egységes megjelenítésére, ami mindenképpen megkönnyíti a tájékozódást és keresést. Sajnálatos módon azonban a ScopeArchiv feldolgozási rendszere rendkívül bonyolult és adminisztrációja időigényes, ráadásul még az érintett közlevéltárakban sem mindenütt áll rendelkezésre ennek teljes körű kitöltésére a szükséges humán erőforrás. Mivel a ScopeArchiv feldolgozási logikája alapvetően különbözik a hagyományos raktári jegyzékekétől (hiszen ez már Cseh Gergő Bendegúz
