Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 1. szám - IN MEMORIAM - Gyenesei József: Iványosi Szabó Tibor (1934-2022), a "puszták metropoliszának" krónikása
101 2022/1. ▪ 101 – 102. Iványosi-Szabó Tibor 1934–2022 A „puszták metropoliszának” krónikása A múlt év végén szomorú szívvel számoltunk be intézményi honlapunkon, hogy nyolcvannyolc esztendős korában elhunyt dr. Iványosi-Szabó Tibor, a Bács-Kiskun Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója. Személyében a régi, nagy levéltáros generáció egy háttérbe húzódó, de szakmailag rendkívül felkészült tudós-kutatója távozott. Máig élénken emlékszem arra a napra a kétezres évek elejéről, amikor fiatal, Kaposvárról elszármazott levéltárosként először kezet rázhattam Tiborral. Szakmai reputáci ónk között igen nagy szakadék tátongott, mégis az akadémiai doktor egyenrangú tudós társként beszélgetett velem a hírös város történelméről, amelynek újabb és újabb fejezeteit akkor már negyedik évtizede tárta fel a levéltári források segítségül hívásával, tengernyi publikációt, kötetet jegyezve. Az említett partnerség mellett azért is emlékezetes számomra ez a találkozás, mert Tibor nagyon közvetlen volt. És ez a későbbiekben is mindig így volt. Megfigyeltem, hogy részéről ez a „bánásmód” bárkinek kijárt, ez az attitűd személyiségének része volt. Bevallom, ahogy teltek az évek, egyre jobban vártam ezeket a találkozásokat, amelyek rendszerint úgy zajlottak, hogy ő hosszasan mesélt szeretett szülővárosa múltjáról, én pedig hallgattam őt. Érdekfeszítő előadások voltak ezek, ennek ellenére minden alkalommal elnézést kért, hogy egy idős ember unalmas monológját kell hallgatnom. Nála plasztikusabban senki sem tudta elém tárni a tizenöt éves, majd a visszafoglaló háború keserveit túlélt Homokhátság gazdasági újjáéledését a 18. század elején, hogy csak egy konkrét témát említsek a sok közül. Így számomra, Hornyik János után, ő volt a város történésze. Mindazt a sok tényt, adatot, amelyet előbbi feltárt az írott forrásokból, Tibor továbbiakkal egészítette ki, ha kellett, korrigálta azokat. Mert levéltárosként makacsul ragaszkodott az objektivitáshoz. Iványosi-Szabó Tibor régi kecskeméti családból származott, szűkebb pátriája a gyermekkorának meghatározó élményeit jelentő Máriaváros volt. Nyolcosztályos gimnáziumi tanulmányait szülővárosában, a piaristáknál kezdte, majd az intézmény államosítása után a Katona József Gimnáziumban érettségizett 1952-ben. A szegedi egyetemi stúdiumok elvégzése után visszatért egykori alma materébe, ahol közel két évtizeden keresztül tanított történelmet. Egykori diákjai szerint szigorú, de igazságos tanár volt, és ami nagyon fontos: tanítványait alapos és biztos tudással vértezte fel. Emellett, úgy gondolom, röviden szót kell ejteni egy másik lényeges adalékról is: „A Katona József Gimnázium első sakk-aranykora az iskolába friss diplomásként érkező fiatal történelemtanár, Iványosi-Szabó Tibor nevéhez fűződik. Ő volt az, aki a sakkozás iránt fogékony tehetséges diákokkal a gimnáziumban rövid idő alatt pezsgő sakkéletet teremtett.” – írta méltatásában egyik öregdiákja. IN MEMORIAM
