Levéltári Szemle, 71. (2021)

Levéltári Szemle, 71. (2021) 4. szám - Kilátó - Monostori Tibor: Besançon és Brüsszel Kora újkori források Habsburg Németalföld és a Magyar Királyság közötti kapcsolatok történetéhez (16–17. század)

62

Levéltári Szemle 71. évf

.

spanyol és osztrák ága közötti szoros kapcsolat, Albert főherceg személye, a Rudolf császár és az osztrák főhercegek közötti versengés, valamint a római király-választások voltak.

Kutatásaim rámutattak arra, hogy ezeknek a kapcsolódási síkoknak további, hasonlóan adatgazdag és releváns mélyrétegei vannak. Hatvani Mihály figyelmen kívül hagyta a brüsszeli levéltárban őrzött spanyol nyelvű forrásokat és kizárólag német, latin és francia nyelvű dokumentumokat olvasott el és dolgozott fel. A forráskiadványban erre a tényre nem találunk utalást. Ez több okból is alapvető fontossággal bír. Egyrészt, Habsburg Németalföld korszakunkban a virágkorát élő, majd hanyatló Spanyol Monarchia integráns része, az egyik leggazdagabb, az anyaországon kívüli országok között pedig a stratégiailag legfontosabb területe volt, ezért a spanyol nyelvű források is kiemelt jelentőségűek lehetnek. Másrészt, a spanyol anyanyelvű vagy spanyolországi neveltetésű brüsszeli kormányzók mellett működő kancellária, mindenekelőtt a had- és külügyeket intéző, illetve a Német-római Birodalommal fenntartott kapcsolatokat felügyelő, korábban említett szervek elsődleges hivatalos nyelve a spanyol volt. Továbbá, leggyakrabban az Európa különböző területeire, így a Bécsbe vagy Prágába küldött rendkívüli és állandó követek és megbízottak anyanyelve és levelezésük nyelve is a spanyol volt. A forráskiadványban erre sem találunk utalást. Harmadrészt, Brüsszelben ténylegesen százas nagyságrendűre tehető azoknak a köteteknek és csomóknak a száma, amelyek kizárólag spanyol nyelvű forrásokat tartalmaznak és amelyek épp olyan gazdagok vagy akár gazdagabbak magyar vonatkozású adatokban, mint a Hatvani által közölt német, latin és francia nyelvű iratok. Így például azok a követjelentések, amelyek spanyol nyelven íródtak: Jacques Zeelandre, Jacques Bruneau és Arnaldo Van der Boye vaskos levelezés-kötetei 1598 és 1624 között, amelyekben a magyar és erdélyi háborús helyzetről és a bécsi politikáról szóló, alkalmanként részletekbe menő beszámolók mindennaposak voltak.

A kötetek másik sajátossága, hogy a Habsburgok országai közötti információcserét – néhány kivételtől eltekintve – egyoldalúan mutatják be. Ez jelentős részben indokolt és abból is fakad, hogy a németalföldi kormányzók, tanácsosok és titkáraik által írt levelek fogalmazványai sok esetben nem maradtak fenn. Ám beemelésük a hazai történeti vizsgálódás körébe tartalmuk miatt gyakran mégis indokolt. Végül, a kiadvány nem tesz említést a Spanyol-Németalföld és más európai területek, elsősorban Spanyolország és Itália közötti kapcsolatok Brüsszelben őrzött írásos emlékeinek magyar vonatkozásairól, amelyek olyan esetekben lehetnek jelentősek, mint a magyar és cseh trón öröklésének kérdése (1608–1617) vagy a spanyol–

holland nyolcvanéves háború (1568–1648) és a magyarországi török háborúk közötti politikai, katonai, diplomáciai összefüggések. A kutatásoknak a jövőben ezekre a területekre, az egyetemes történeti kapcsolódások vizsgálatára is ki kell terjedniük.

Monostori Tibor