Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 4. szám - Műhelymunkák - Köcze László: Közgyűjtemények, iratgyűjtés és a vállalati iratok: a Láng Gépgyár iratainak története
42 Levéltári Szemle 71. évf . felvonását az Alstom energetikai-erőművi üzletágának eladása jelentette: a francia gépipari konszern üzletága ugyanis 2016-ban az amerikai General Electrichez került, ekkor vette fel a magyar cég a GE Energy Zrt. nevet, s az átalakulást követően nem sokkal később elhagyta az 1873 óta használt váci úti székhelyet és az ott őrzött iratokat az egyik multinacionális háttérrel rendelkező iratőrzéssel foglalkozó céghez szállíttatta. A magyar gépiparban egykoron meghatározó szerepet betöltő Láng Gépgyár iratainak történetén keresztül talán sikerült érzékeltetni, hogy a különböző közgyűjtemények milyen módon formálták a vállalat írott múltjának sorsát az elmúlt évtizedekben. Miközben a mindenkori szabályozások látszólag hosszabb távú, az iratok (írott emlékek) megőrzését biztosító célok megvalósítását deklarálták, az egyes területekre jellemző „módszertani” sajátosságok nyomán sokkal inkább a vállalatot figyelmen kívül hagyó gyakorlatnak adtak helyet – a mindenkori vállalatvezetés számára kevés relevanciával. Ebből következően az iratok értékelésének, gyűjtésének és őrzésének egymással párhuzamosan futó, a vállalati levéltárnak csak egy-egy részelemét érzékelő sajátosságai maguk is hozzájárultak ahhoz, hogy a Láng részéről nem kapott különösebb figyelmet az iratanyag sorsa. Azok a szempontok, amelyek a közgyűjtemények munkája során megjelentek, közel sem egyértelműsítették a vállalat számára is látható, érzékelhető módon a maradandó értékű iratanyag egészében, illetve annak megőrzésében rejlő lehetőségeket. Ugyan a hetvenes-nyolcvanas években az akkori vállalatvezetés tett bizonyos szerény lépéseket és felkarolta az iratok saját kezelésben való megőrzésének és hasznosításának ügyét, a professzionális őrzőhellyé válás lehetősége a vállalat válsága, majd a tulajdonosi viszonyok átrendezése nyomán gyorsan elenyészett. Manapság a különböző intézményekben töredékesen fennmaradt iratanyagok virtuális egyesítése – ellentételezésként a korábbi évtizedek szűklátókörű gyakorlatához képest – elméletileg nem ütközne akadályba, a kérdés azonban nyitott: az egyre jobban halványodó emlékű cég írott múltjának gondozását vajon melyik közgyűjtemény tekintené az eddigiekben bemutatottak ismeretében kiemelt feladatának? 64 64 Ezúton szeretném megköszönni a Láng Gépgyár egykori munkatársainak, különösen Bordács Péternek, Frenyó Zoltánnak, Iring Rezsőnek, hogy a vállalat múltjával és működésével kapcsolatos emlékeiket megosztották velem, s megpróbáltak segítségemre lenni az iratok felkutatásában. Köcze László
