Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 4. szám - Műhelymunkák - Köcze László: Közgyűjtemények, iratgyűjtés és a vállalati iratok: a Láng Gépgyár iratainak története
38 Levéltári Szemle 71. évf . lalattal évtizedeken keresztül azonosuló munkatársak tömeges nyugdíjba vonulása okán. Bár ekkoriban már több nagy múltú cég is saját gyűjteményt hozott létre, nem véletlen, hogy ezzel egy időben fogalmazódott meg egy saját fenntartású „üzemi” gyűjtemény megalapításának gondolata, hiszen az egyedi gépgyártásból adódóan a stabil, komoly szakmai ismeretekkel, évtizedes tapasztalatokkal rendelkező szakemberek megtartása kulcsfontosságú volt a Láng számára. A vállalatvezetés 1977-ben levélben kereste meg az akkori Kulturális Minisztériumot egy muzeális gyűjtemény alapításának szándékával, jelezve, hogy megkezdték a gyár működésére és a munkásmozgalmi múltra vonatkozó dokumentumok, illetve a gyár régi dolgozóitól származó tárgyi, írásos és fotóanyagok összegyűjtését.52 Négy évvel később a Láng a gyűjtemény múzeumi hálózatba való felvételét kérte a Kulturális Minisztériumtól. 53 A gépgyár vezetősége az „üzemi gyűjtemény” létrehozásával, a vállalati levéltárba tartozó iratok mellé helyezett, munkatársaktól kapott dokumentumok, fotók gyűjteménnyé alakításával valószínűsíthetően az akkora már megrendült vállalati identitás erősítését szerette volna elérni, ahol az összegyűjtött iratok, dokumentumok és tárgyak a vállalati és egyéni múlt közös, egymásba fonódó emlékeiként jelentek meg. Ráadásul – az iratokat, fényképeket de facto kiállítási tárgyként kezelő – gyűjtemény muzeális intézményként való működésével látványosan megragadhatóvá váltak a múlt bizonyos emlékei, mind a munkavállalók különböző csoportjai, mind a felsőbb irányítószervek számára. Itt ugyanis érintkezett a gyártmányokat középpontba állító mérnöki és szakmunkás (vállalati) világkép a korabeli politika termelésközpontú ideológiájával. Jellemző módon azonban a vállalat „irányításáért” felelős KGM, majd Ipari Minisztérium, illetve a Kulturális Minisztérium nem óhajtott a kiállításközpontú működésnél részletesebb és összetettebb formát adni a vállalati múlt értelmezésének. Ráadásul a vállalat története nem is igazán illeszkedett bele a politikailag előírt történelemképbe, így fel sem merült, hogy a Láng Gépgyár levéltárát miként lehetne összekapcsolni a már létrejött üzemi gyűjteménnyel. Nem is merülhetett fel, hiszen az iratok hosszú távú őrzése az illetékes levéltár monopóliuma volt, s a vállalati iratőrzés kizárólag csak „ügyviteli érdekek” figyelembevételével 52 MMKM OMM Irattár 188/1977. 53 A felvétel alátámasztására bemutatták a gyűjteményben folyó munkát: a nyugdíjasok által, a BTM muzeológusának irányítása mellett begyűjtött anyagokat négy (rész)gyűjteménybe sorolták be: az I. gyűjtemény a dokumentumokat, kéziratokat, nyomtatványokat (például műszaki leírások, gyári szabályzatok, politikai röplapok, gyártmányokról készített jegyzékek), a II. egység a műszaki jellegű tárgyakat, maketteket, modelleket, serlegeket, stb., a III. rész a fotónegatívokat (ez kiterjedt a cég 19. század végétől a fontosabb gyártmányokról készített üvegnegatívjai mellett az akkoriban készült negatívokra is), míg a IV. gyűjtemény a pozitív papírképeket foglalta magában. Ez utóbbinál a vállalatnál fellelt pozitív nagyítások mellett, a dolgozóktól kapott (csoportképek, 1919-es fotók, a dalárda és sportköri, kirándulásokról készített fényképek) és az MTI-től megvásárolt képek is helyet kaptak a gyűjteményrészben. A begyűjtött anyagok egy részét közvetlenül a gyártörténeti kiállításban mutatták be. MMKM OMM Irattár 213/1981. Köcze László
