Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 1. szám - Forrás és érték - Mislovics Erzsébet: A Hajdúkerület zsidóságának forrásanyaga az MNL Országos Levéltárában és Hajdú-Bihar Megyei Levéltárában
24 Levéltári Szemle 71. évf . közösség tagjainak helyére a Török Birodalomból érkeztek új lakosok.3 A felszaba dító harcok során és után egy népességében megfogyatkozott, szétzilált gazdasági rendszerű ország került a Habsburgok kezére, amelynek területér folyamatosan érkeztek bevándorlók. A zsidóság letelepedése is kezdetét vette az országhatárokon túlról, a 17–19. század folyamán több irányból és több hullámban érkeztek. 4 A zsidóság jogállása ugyan a Magyarországon tovább élő középkori jogrenden alapult, mégis új helyzettel kellett szembesülniük. Amíg a középkorban a zsidóság az uralkodó kizárólagos fennhatósága alá tartozott (servis camarae), addig az újkorban a Habsburg uralkodók keresték a lehetőségét annak, hogy a zsidóságot eltávolítsák az országból.5 A korszak folyamán kialakult az úgynevezett kettős függőségi rend szer, amelyben a földesurak és az uralkodó egyaránt magának követelte a zsidóság feletti ellenőrzés jogát. Átvéve az uralkodó középkori joggyakorlatát, a földesurak privilégiumlevelekkel szabályozták a birtokaikon élő zsidó lakosok mindennapjait. 6 Az uralkodó viszont a türelmi taxa bevezetésével jogilag tűrt státuszba helyezte a zsidó lakosokat, amellyel biztosította, hogy ő dönthessen az országban való lakhatásukról.7 Mindemellett az uralkodó elismerte a szabad királyi városok középkor végén elnyert azon jogát, hogy a város maga dönthesse el, befogad-e zsidó lakosokat vagy sem. Az uralkodó ezzel tulajdonképpen lemondott a védelmezői szerepről, egyszersmind befolyásolta a letelepedés helyszínét is. 8 A hajdúvárosok magukra nézve érvényesnek tekintették a szabad királyi városok jogát a zsidóság lakhatását illetően. Igyekeztek gátolni azt, jóllehet a betelepedés első hullámai nem érintették igazán ezt a területet. A 18. század közepétől a helyi lakosok és a környező vármegyék zsidó lakosai között a gazdasági kötelékek egyre inkább erősödtek. A városok és a zsidóság közötti kapcsolat első levéltári források által dokumentált időpontjai: Böszörményben 1758, Dorogon 1793, Nánáson 1791, Hadházon 1794, Szoboszlón 1784, Vámospércsen 1783.9 A vizsgált korszakban a le véltári források és Fényes Elek 1839-ben megjelent geográfiai munkája az egyes településeken élők számát a következőképpen adták meg: 10 3 Káldy-Nagy, 1974: 7–10.; Vass, 1980: 1130. 4 A teljesség igénye nélkül néhány példa a témában megjelent szakirodalomra: Grünvald–Scheiber, 1963: 5–48.; Varga, 1992: 59–79. 5 Varga, 1991: 34.; Kalmár, 1991: 43. 6 Példák a földesúri privilégiumlevelekre: MZSO II. 169.; MZSO III. 177.; MZSO V/1. 744.; MZSO V/2. 195., 1069. 7 Jóllehet Mária Terézia időszakában vált állandó éves adóvá a türelmi taxa, azonban már I. Lipót kísérletet tett annak bevezetésére. Ld. Lőw, 1840–1847: 54–105.; Bernstein, 1900: 599–629.; Mislovics, 2008: 259–319. 8 A középkori letelepedés fő helyszínei a szabad királyi városok, míg az újkorban a mezővárosok és a falvak, ahova a földesúr engedélyezi a megtelepedést. Silber, 1990: 35.; Mislovics, 2008: 75–98. 9 MNL HBML IV. 502. a. 1758. 13.; 1783. 65.; 1784. 53.; 1793.135.; 1791. 60.; 1794. 53. 10 MNL HBML IV. 502. b. 1821. 1. 54.; 1836. 7. 12.; Fényes, 1839: 152–154. Mislovics Erzsébet
