Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 3. szám - Oláh András Pál: A telekkönyvtől az ingatlan-nyilvántartásig
13 2021/3. ▪ 5 – 22. új betéttípus bevezetésével párosult.52 Eddig a telekkönyvi betétnek elsődlegesen az ingatlan birtokosát kellett nyilvántartania, ettől kezdve azonban a tulajdonosát. 53 Az ilyen irányú változtatás már 1938 körül is felmerült, azonban a politikai és a háborús események miatt nem lehetett végrehajtani azt.54 Amíg a régi telekkönyvi betét a birtokos személyének összes ingatlanát rögzítette (10. kép), addig az új betétek már az egyes ingatlanok, azaz egyetlen helyrajzi szám adatait tartották nyilván. Példaként a 3942. számú telekkönyvi betét (11–13. kép) láthatóan ugyanazon alaki kellékeket tartalmazza, mint az előző betét, az A) birtoklapból, B) tulajdoni lapból és C) teherlapból állt össze. Az új betét tartalma letisztult, egyszerűsödött, a lenyitáskor a rovatokat legtöbbször már írógéppel töltötték ki. A tartalmi változás kapcsán, amíg az előző típusú betéten egy tulajdonos, vagy birtokos minden tulajdonrésze egymás alá fel volt sorolva, addig a telekkönyvi betéten már csak egy konkrét ingatlan részletes adatai szerepelnek. Ez utóbbi rendszer ugyan nagyobb terjedelmű, hiszen nem lehetséges az egyes ingatlanok együttkezelése egy betéten, azonban pontosabb és részletesebb nyilvántartást tett lehetővé. A tulajdoni lap Az egységes ingatlan-nyilvántartással 1972-től bevezetett tulajdoni lap a mai napig érvényes formula, azonban 1994-től már nem manuálisan, hanem elektronikusan vezetik. Az elektronikus nyilvántartás formai jegyei semmiben nem különböznek a papíralapú betétektől és a mai nyilvántartás alapjait a manuális tulajdoni lapok utolsó élő (szemle) adatai képezik. A tulajdoni lap szerkezete megtartotta az elődökéit, azaz szintén három oldalból áll, azonban az oldalakat már I–III. részként jelölték. Az I. rész az ingatlan, a II. rész a tulajdonosok adatait tartalmazza, míg a III. rész a teherlap. A példaként hozott 4150. sz. tulajdoni lapon (14–16. kép) látható, hogy a betétek kitöltése egységesen írógéppel történt, a változások átvezetése kapcsán azonban előfordult kézírásos feljegyzés is. 55 52 Nemes, 1947: 149–158. 53 A római jogból levezethető tulajdon egy dolog felett fennálló majdnem teljes jog. A tulajdonos megteheti sajátjával, amivel mást nem sért, mindenki más köteles tartózkodni a tulajdonos zavarásától. A tulajdonos a dolgot tehát használhatja, gyümölcsöztetheti, rendelkezhet vele, bírhatja, birtokolhatja. A birtok egy dolog feletti tényleges hatalom. A tulajdon jogkérdés, a birtok viszont ténykérdés. A tulajdonos, illetve a birtokos személye azonban nem feltétlenül azonos. A jogszerű birtokost a jog védi a tulajdonossal szemben (ez a jogelv, illetve a földadó alapelve köszönt vissza sokáig a telekkönyvi nyilvántartásból). Molnár, 2008: 169–170., 173. 54 Lásd: 1938. évi XI. törvénycikk a kivételes telekkönyvi eljárások egységes szabályozása tárgyában. 55 Tipikus kézírásos feljegyzések az ingatlanra érkezett beadványok széljegyei, vagy széljegyzetei, illetve a tulajdoni lap formula bevezetését követően életbe lépett személyazonosító szám (személyi szám) pótlólagos feljegyzése. A telekkönyvtől az ingatlan-nyilvántartásig
