Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 3. szám - Oláh András Pál: A telekkönyvtől az ingatlan-nyilvántartásig
6 Levéltári Szemle 71. évf . Az alábbiakban a magyar közigazgatás telekkönyvének, valamint a hiteles ingatlan-nyilvántartási szakrendszerének kialakulását,5 és kartotékanyagainak, az ún. betétek tartalmi ismérveit, archiválási-, és irattári kezelésének kérdéseit fogom megvizsgálni. Az ingatlanok kettős nyilvántartásától az egységes ingatlan-nyilvántartásig A 19. századi jogirodalomban általánosan elfogadott nézet volt, hogy a telekkönyvi nyilvántartások alapjai messze az ókorba, sőt egyesek szerint a bibliai időkre nyúlnak vissza.6 A középkori Magyarországon a Szent Korona, tehát maga a király volt minden hatalom és jog forrása, következésképpen minden földtulajdonjog a Szent Koronától eredt.7 A birtoknak, földtulajdonnak regisztrációját, oklevélbe foglalását a hiteles helyek, illetve a királyi kancellária végezte, nyilvántartást az ingatlanokról azonban nem vezettek, csak a keletkezett okiratokat (oklevelek, regeszták) archiválták, egészen a 19. századig.8 A magyarországi telekkönyvezés alapjai jóval közeleb biek az ókori időknél, a gyökerei legfeljebb a szabad királyi városok telek-és földkönyveihez vezethetők vissza a 14. századig.9 A kérdés ezt követően majd 400 évvel később, 1723-ban került napirendre10 mint III. Károly király reformkísérlete, amely a középkori jogintézménynek az úrbéri viszonyok tisztázását, az ipar fellendítését, valamint az államigazgatás és a jogszolgáltatás korszerűsítését célozta. Magyarország ekkor már megélte a török hódításokat, a három részre szakadást, a török alóli felszabadítást, a Rákóczi-szabadságharcot, ahogy a feudális birtokviszonyok szétesését, és alapjainak átmentődését is. Mindezek egyáltalán nem kedveztek a telekkönyvezés kialakulásának. A 18. században meginduló és a 19. századra kiteljesedő polgárosodás, valamint a tőkés gazdaság felfuttatásának törekvései azonban mintegy kikényszerítették az ingatlanok hiteles (értsd állami-királyi) nyilvántartásának bevezetését. Ezzel a királyi hatalom természetesen tisztában volt, de a közjogi és magánjogi állapotok, sőt a nemesi közgondolkodás továbbra sem kedveztek a folyamatok kifutásának. Elég, ha csak a reformkor nagy gondolkodójának, gróf Széchenyi Istvánnak Hitel című írására gondolunk, amiben a főúr arról polemizált, miként gátolják a kapitalista fejlődést az uzsorakölcsönök, valamint a feudális gyökerű tulajdon-5 Írásomban csak a telekkönyvi rendszer iratanyagát fogom részletesen körülírni. E helyen nem foglalkozom az egyes jogalkotási-, anyagi jogi-, és eljárási jogelvek, valamint az eljárási rendek bemutatásával. A magyar jogtörténet, illetve jogszolgáltatás roppant fontos, mégis nagyon szűk szegmensét képviseli a telekkönyvezés és ingatlan-nyilvántartás, ezért a források tekintetében sajnos csak igen szűkkörű és általános nyersanyagra támaszkodhattam. 6 Matúz, 2003: 514. 7 Nagy, 2012: 1. 8 Nagy, 2012: 3. 9 Matúz, 2003: 516. Először Pozsonyban került ilyen megszerkesztésre 1319-ben. 10 1723. évi CVII. törvénycikk a megyékben és városokban teljesitendő bejegyzésről vagy betáblázásról Oláh András Pál
