Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 2. szám - In memoriam - Kecskeméti Károly (Körmendy Lajos)
107 2021/2. ▪ 106 – 108. a frankofon afrikai levéltárosok regionális iskolája, 1975-ben Accrában (Ghana) egy hasonló központ az anglofonok számára, végül Cordóbában (Argentína) a latinamerikai levéltárosok számára. Az ICA komoly erőfeszítéseket tett, hogy tudatosítsa szakmán belül és kívül, hogy a modern levéltár nem régi, poros iratok tárháza, hanem részét képezik a szerveknél keletkező iratok is. Amerikai levéltárosok dolgozták ki az iratigazgatás (Records management) elméletét és gyakorlatát, az ICA érdeme, hogy a világgal megismertette ezt az új felfogást. Nemcsak sikerek voltak Károly szakmai életében. Nemzetközi levéltári jogviták mérgezték a légkört a 70-es évektől kezdődően. Az ICA megpróbálta szakmai útra terelni a kérdést, azonban hiába rendeztek több konferenciát, hiába publikáltak tanulmányokat, dolgoztak ki ajánlásokat, a politika felülírta a szakmai szempontokat, a levéltári anyagot követelő országok nem hajlottak a kompromisszumra, ők eredeti iratokat akartak kapni, lehetőleg hiánytalanul. Károly világosan látta, hogy a levéltárak a demokrácia zálogai. Egy ország demokráciaszintje nagyon jól lemérhető azon, hogy mennyire kutathatók és nyilvánosak a köziratok, ezért az ICA már a 60-as években megindította a kampányát, hogy a levéltárba beszállított iratok elfogadható időn belül hozzáférhetővé váljanak. Évtizedes erőfeszítések kellettek ahhoz, hogy a harmincéves hozzáférési határidő általánossá váljon. A 90-es években nagy várakozással tekintett a kelet-európai levéltárak demokratizálására és modernizálására. Hatalmas energiával szervezte a nyugat- és keleteurópai levéltárak közötti együttműködést; konferenciák, képzések, szerződések, tapasztalatcserék sora fémjelezte ezt a folyamatot. A régiónk ebben az évtizedben integrálódott a nemzetközi levéltári életbe. Bár nem volt otthonos a digitális világban, gyorsan felismerte, hogy a levéltári adatok számítógépes feldolgozása nélkülözhetetlen, az elektronikus iratok terjedése pedig megállíthatatlan, a 21. századi archivisztika már lényegében erről fog szólni. Levéltári karrierje utolsó évtizedében megfelelő szakemberek bevonásával erre a pályára állította az ICA-t. 1998-ban, amikor nyugdíjba vonult, egy jól működő, kicsiny, de hatékony apparátussal működő, kevéssé bürokratikus szervezetet hagyott az utódjára. Hogy az utána következő vezetők hogyan sáfárkodtak ezzel a tőkével, az másik történet. Levéltárosi hivatása mellett jelentős történeti kutatásokat folytatott, sok, főként magyar történelmi tárgyú mű jelent meg a tollából. Ezek közül két, magyarul is megjelent könyvét emelném ki, amelyek ma is etalonnak számítanak a témájukban: a Magyar liberalizmus, 1790–1848, illetve az Országgyűlés és parlamenti élet Magyarországon, 1608–1918 címűt (az utóbbinál társszerző: Jean Bérenger). IN MEMORIAM
