Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 2. szám - Mérleg - Tóth Ágnes: Németek Magyarországon 1950–1970 (Apró Erzsébet)
93 2021/2. ▪ 91 – 94. A többi nemzetiségtől eltérően a német nemzetiségi önszerveződés dokumentumai, a Német Szövetség iratanyaga jól megőrződött, és az Országos Levéltárban kutatható. Ez nagy könnyebbséget jelentett a vizsgálat során. Nemcsak az államigazgatás különböző szintjein keletkezett, illetve a Szövetség részéről az OL-be eljuttatott dokumentumokat tudta hasznosítani a szerző. A magyarországi német kisebbségnek a német–magyar kapcsolatokban játszott szerepét, a családegyesítések elhúzódó folyamatát, illetve az internáltak szabadon bocsátását tárgyaló fejezetekhez felhasználta még a Szövetségi Levéltár (Bundesarchiv) és a Külügyminisztérium Politikai Levéltárában (Politisches Archiv) őrzött fondok iratanyagát is. A kézzel írott személyes dokumentumok közlésénél a betűhív közlési formát alkalmazta, de az egyéb forrásidézeteket a mai helyesírás szabályai szerint közölte. A német nyelvű idézetek magyar fordítását – amelyeket a szerző készített – minden esetben közli. A személyek első említésénél a teljes névalakot adta meg, de a közigazgatási alkalmazottaknál, különösen a német minisztériumi tisztségviselők esetében erre nem mindig volt lehetősége. Nem egységes a magyarországi német nemzetiségűek nevének használata sem, ez esetben mindig a dokumentumban használt formát vette át. A történet szempontjából a szerző által fontosnak ítélt személyek legalapvetőbb biográfiai adatait is megtaláljuk a kötetben. Miután a korszakra vonatkozó archontológiák még nem állnak rendelkezésre így a szerző által kiválasztottak töredékes életút-ismertetései is hozzájárulnak ahhoz, hogy egyes személyeknek a folyamatokban játszott szerepe jobban megítélhető lehessen. A kötet végén tömör összefoglaló zárja a történeti elemzést. A levéltári dokumentumok forrásértéke kapcsán a szerző következő megállapításait is kiemelésre méltónak vélem. Megállapítja, hogy egy dokumentum általában informatívabb, ha a diktatúra alsóbb szintjein keletkezett. A járási vagy települési jelentések többnyire konkrétak, s nem riadnak vissza a problémák exponálásától sem, míg az ezek alapján készített megyei összefoglaló jelentések már inkább a pártvezetés elvárásait tükrözik. Ezért számtalan fontos tény kikerül ezekből az összegző dokumentumokból, amelyek a problémák súlyát lényegesen csökkentik vagy elfedik. Ugyanez a tendencia figyelhető meg az államapparátus központi szervei által keletkeztetett iratok esetében is. Nyomon követhető, hogy a minisztériumi hierarchia alsó szintjein még szakmai szempontok figyelembevételével elkészített előterjesztések a felsőbb szinteken hogyan „lúgozódnak ki”, transzformálódnak politikai elvárásokká, azaz hogyan válik a közigazgatási (szak)apparátus a politikai megrendelések teljesítőjévé. Bár a pártdokumentumok ugyancsak egy szigorú hierarchia meglétét tükrözik, itt az előkészítés fázisában általában jól nyomon követhető egy-egy személynek egy adott kérdés kapcsán elfoglalt álláspontja, amelynek végigvitelét a párton belüli erőpozíciója határozza meg. MÉRLEG
