Levéltári Szemle, 71. (2021)

Levéltári Szemle, 71. (2021) 2. szám - Műhelymunkák - Nagy Ágnes: A magánélet dokumentációs univerzuma Elméleti megfontolások és gyakorlati tapasztalatok a magániratgyűjtés terepén

65

2021/2. ▪

56

–

81.

Meglepő módon ugyanez, az antikváriumi kereskedelem révén intézményesülő, az iratokat egymástól függetlenül kezelő szemlélet a hazai történészek magániratokkal kapcsolatos magatartásában is tetten érhető. Amikor egy-egy témához a magánirati fondokban keresnek illusztratív forrást, ugyanúgy negligálják az adott irat együttesnek egységében rejlő történeti értékét, s az adott iratok irathagyatékon belüli kontextusát. Az ilyen jellegű használat mellett nincs is igazán példa arra, hogy egy-egy családi irathagyaték a maga egészében történészi elemzés tárgyává válna.

31 Ugyanez a látásmód intézményesül a történészcsoportok azon kezdeményezéseiben, részben kutatási programokba ágyazottan szerveződő magániratgyűjtésekben, amelyek az ego-dokumentumok halmazába sorolható kiemelt műfajok gyűjtésére specializálódnak.32

Jellegzetes példaként utalhatunk arra a bécsi egyetemi kutatócsoportra, amely elemzési célból női irathagyatékok gyűjtését indította el.33

Honlapjukon lis

tázzák, milyen típusú iratokat gyűjtenek, és milyeneket nem vesznek át. Bár nem levéltárként működnek, hanem kutatócsoportként, amely az iratgyűjtést kutatási céljainak rendeli alá, a lista közzététele ezzel együtt is számos elméleti problémát vet fel. Szembetűnő például az amatőr szépirodalmi írásokkal szembeni elutasításuk, miközben a levelezések és a naplók, azaz az önreflexív műfajok mellett ez az egyik legizgalmasabb műfaja az egyéni társadalomképek és normarendszerek megfogalmazásának.34

E kezdeményezések ismeretében különösen fontos a magániratokkal foglalkozó levéltárosok számára talán magától értetődő összetartozás történészi felismerése, amire egy holland történésznő, Arianne Baggerman a példa. Ő ugyanis az általa elemzett autobiográfiák és az azokat tartalmazó családi levéltárak közötti szoros kapcsolatot, azok organikus egységét hangsúlyozza.

35

31 Lásd: Nagy, 2021: 157–158. Legfrissebb példaként utalhatunk a Zachár család magántulajdonban lévő levéltárán alapuló családtörténeti elemzésre, amely írás szintén nem reflektál az irategyüttesre magára: Becz, 2020.

32 Az emmendingeni Deutsches Tagebucharchiv honlapján közzéteszi, mely műfajokat gyűjti (napló, visszaemlékezés, levél), és melyeket nem (többek között határidőnapló, háztartási napló). Szempontunkból a leginkább árulkodó kitétel szerint fotót, vagy személyes dokumentumot kis terjedelemben csak az autobiografikus szövegek függelékeként vesz át a gyűjtemény, lásd: https://tagebucharchiv.

de/tagebucharchiv/ueber-uns/ (A letöltés ideje: 2021. március 18.) E gyűjteménnyel kapcsolatban jegyzi meg Philippe Lejeune a 2010-es évek közepén, hogy saját elmondásuk szerint legújabban visz

szautasítják a levelezések gyűjtését, mert túl bonyolult leltárba venni, osztályozni, elolvasni és használni azokat. Lásd: Lejeune 2015: 17. Ide sorolhatjuk Kunt Gergely naplógyűjtési kezdeményezését is, amely nem intézményesült formában, hanem magángyűjteményként kapcsolódik a tudományos kutatói tevékenységhez. Lásd: Csatlós, 2018; Kunt, 2015: 31–32.

33 Az 1990-ben létrehozott és 2013 óta a Bécsi Egyetem Történeti Intézetében működő gyűjtemény, a Sammlung Frauennachässe (https://www.univie.ac.at/Geschichte/sfn/index.php

(A letöltés ideje: 2021. március 18.) autobiografikus műfajok gyűjtésére specializálódott. 34 Saját gyűjtési tapasztalataink alapján az amatőr szépirodalmi kísérleteket kifejezetten az önreflexív narratív műfajok között kellene számontartani, és a magániratgyűjtés során kiemelt értékként kezelni.

35 Baggerman, 2002: 167.

A magánélet dokumentációs univerzuma