Levéltári Szemle, 70. (2020)
Levéltári Szemle, 70. (2020) 3. szám - Mérleg - Dominkovits Péter (szerk.): Takáts Endre emlékezete (Polgár Tamás)
106 Levéltári Szemle 70. évf . Hogy ez mennyire méltó az utódok számára, az is bizonyítja, hogy a kötetet – Takáts Endre pályáját követve – a bajai, soproni, veszprémi levéltáros kollégák alkották meg, a soproni levéltár igazgatójának szerkesztésében. Takáts szeretett városának, Sopronnak ma is fontos a személye, a város a kötet támogatásával bizonyította ezt. Gyermekei is őrzik a legendás levéltáros szellemi hagyatékát, személyes visszaemlékezésük is szerepel a kötetben, láttatva kicsit apjuk magánemberi mivoltát is. Takáts Endre Jászberényben, Makón, Szegeden, végezte iskoláit. Szegeden szerzett tanári diplomát, korábban pedig Bécsben teológiai tanulmányokat folytatott. Rövid egyházi szolgálat után 1943-ban helyezkedett el a bajai levéltárban. A bajai évekről, Takáts polgármesteri tevékenységéről Sarlós István bajai kolléga írta meg az életrajzi fejezetet, valamint a forrásközlő részt is ő jegyzi. A világháború forgatagában az orosz csapatok közeledtével a városi hivatalnokok közül egyedül Takáts Endre maradt a helyén, aki ekkor főlevéltárosként a város alkalmazásában állt. Az orosz városparancsnok választása ideiglenes polgármesterként esett a bajai főlevéltárosra, aki 1944. október 21 és 1945. február 5-e közt látta el a városirányító feladatot, megküzdve az ellátási gondokkal, a harcok utáni újjáépítés problémájával, a magyar lakosság és az orosz katonaság érintkezésének nehézségeivel, a hadifogolytábor ellátásával, és a mindennapi élet gondjaival. Sarlós István ezen területek mentén összegzi Takáts következetes, pragmatikus de emberséges „válságmenedzser” tevékenyégét. A kitűnő tanulmány nagyon jól ábrázolja Baja akkori helyzetét is, amelyet a 32 dokumentumból álló forrásközlés tovább árnyal. Takáts Endre életútja az ideiglenes polgármesteri időszak után újra visszakanyarodott a levéltári szakma vonalához. Borsa Iván a Levéltárak Országos Központjának vezetője 1950. december 27-én az egyesített Soproni Közlevéltár élére nevezte ki. Takáts nem egyszerű helyzetbe került. Két különálló levéltár összeolvasztását kellett megtennie, ami bizonyosan személyes konfliktusokkal is járt. Meg kellett kezdenie az iratképzőknél felhalmozott iratanyag begyűjtését, és a központi elvárásoknak is meg kellett felelnie. A kor levéltárosai, így a soproni kollégák is a Munkásmozgalmi Intézet számára végeztek munkaidőn túli kutatási feladatokat. Takáts nagy munkabírással és elhivatottsággal látta el feladatát, személyes példával járva elöl háromnégyfős szakmai gárdájának. A fejezetet író Dominkovits Péter a levéltári szakterületeknek megfelelően taglalja a levéltár akkori életét és Takáts Endre levéltárvezetői tevékenységét. Az akkori problémák szinte kísértetiesen hasonlítanak a mai gondokhoz. Helyhiány, iratátvételi problémák, finanszírozási gondok, szakemberhiány. Mindezek ellenére, a hittel és lelkesedéssel dolgozó elődeink alapozták meg, mint más vidéki levéltárak esetében is, a mai levéltári állományokat. Takáts a korszak elismert igazgatójaként, levéltárosaként levéltár-elméleti munkákat is készített a levéltári szakterület modernizálásáról, a levéltári szakemberképzésről és a történeti kutatással kapcsolatban is publikálta gondolatait. Ki tudja milyen sorsa lett volna, ha nem jön az 56-os forradalom? A forradalom idején előbb a városi tanács képviselője lett, MÉRLEG
