Levéltári Szemle, 70. (2020)
Levéltári Szemle, 70. (2020) 3. szám - Levéltár│Történet - Szálkai Tamás: Trianon árnyékában – Bihar megye levéltára és levéltárosai
103 2020/3. ▪ 82 – 104. Trianon árnyékában PIROS-FEHÉR-ZÖLD Láttam zászlókat mindenféle színben, és láttam, hogy zászlórúd minden ember, feje zászlógomb, minden színt lobogtat, amit rákötnek. Láttam két szememmel, csüggedve láttam, hogy hiába minden. S amikor itt román hadak robogtak és lengett a legcsúfabb trikolor, kilencszázhúszban, mint strucc a homokba, fejemet kábán fúrtam a romokba és azt gondoltam, már csak abban hittem, hogy minket a Sors ujja közt sodor s hiába minden handabanda itten, hiába forrong a földgömb, az ország, az ember, mert a Sors intézi sorsát, megoldja a táblán a képletet és minden csak egyféleképp lehet. És mégis egy kép, mint virág a gazból, üdén virít a bús napok fölébe, elmondom, ahogy gyónnak pap fülébe, el nem hallgatva semmit az igazból. Kilencszázhúszban, egy bús reggelen Várad kövét koptattam kedvtelen, tavasz volt, felhős égen kék szigetkék és hirtelen szívemre szállt a vér: egyik ablakba a paplant kitették, zöld volt a párkány és piros a paplan, közbül a paplan huzata fehér, piros-fehér-zöld villog az ablakban! Piros-fehér-zöld, így összefogózva, az utcán, Váradon! Váratlanabb, csodálatosabb, mint sziklán a rózsa, vagy mintha éjjel sütne ki a nap! Piros-fehér-zöld bűvös szallaga, győzelmi jel, a győzelem maga! Piros-fehér-zöld, legszebb trikolor, amit pogány düh üldöz és torol s ha három színét a fekete ármány összeolvassa a húgod ruháján, bizony bűnhődik szörnyen és nagyon. Hogy és miképp, tudják azt Váradon! Nem harci zászló, melyet vércsatakban várfalra tűz negyvennyolc hőse, nem, véletlen csínyje volt csak, ágyi paplan, de rajta mégis fennakadt a szem és úgy maradt sokáig, fennakadva és négyszer-ötször mentem el előtte, piros-fehér-zöld színre leskelődve, ahogy szarvas jár a hűvös patakra.
