Levéltári Szemle, 70. (2020)
Levéltári Szemle, 70. (2020) 3. szám - Levéltár│Történet - Szálkai Tamás: Trianon árnyékában – Bihar megye levéltára és levéltárosai
92 Levéltári Szemle 70. évf . Nagyváradról Tápióbicskére menekült, ám nem érezte jól magát vidéken, ahol a posta is „lassan jár.” Álláshely híján ideiglenesen nyugdíjazták, ám mivel szolgálati idejét nem töltötte ki, alacsony nyugdíjat kapott, ezért akár házfelügyelői állást is vállalt volna, csakhogy a fővárosba kerülhessen.54 Ekkor még fontolgatta egy nemesi lexikon ügyét, ami egy „irredenta eszmét szolgáló emlékmű” lehetne, amely megmutatná a Népszövetségnek, hogy a „Nagy-magyarország testéből lemetszett terület ősi magyar föld [...] s azért annak visszacsatolását kérni-követelni jogunk van.” 55 A levéltárat féltette, mint írja, az elszakított részeken lévő levéltári anyag egy része már nincs meg, „eladta az új impériumot gyakorló natio mázsaszámra sajtpapírként a kereskedőknek.” 56 Végül Budapestre költözött, ahol magánmegbízásokat vállalt. Egzisztenciája megroppant ugyan, de önérzete nem.57 Az ekkor már kissé nagyothalló, idős Osváth sikertelenül pályázott 1928-ban Fejér vármegye megüresedett főlevéltárosi állására. 58 Családtörténeti cédulagyűjteménye – ami „22. évi vas szorgalom s megszakítás nélküli munkásság”59 eredménye – manapság a HBML legkutatottabb fondjai közé tartozik. 60 A “trubadúr” főlevéltáros, Nadányi Zoltán (1892–1955) Feketegyőrösön született régi nemesi család sarjaként. A nagyváradi királyi jogakadémiát ugyan elvégezte, de inkább a líra érdekelte, s már korán az irodalom felé fordult. Nagyvárad elvesztése – ahol élénk művészeti-irodalmi élet folyt – jelentősen befolyásolta az ő sorsát is. Nadányit főleg szerelmi lírája kapcsán tartja számon az irodalomtörténet, ám néhány hazafias verse is van. A Piros-fehér-zöld címűben szemléletesen fogalmazza meg a Trianon kiváltotta érzéseit: „Láttam két szememmel,/csüggedve láttam, hogy hiába minden.” majd folytatja: „S amikor itt román hadak robogtak/ és lengett a legcsúfabb trikolor,/ kilencszázhúszban, mint strucc a homokba,/ fejemet kábán fúrtam a romokba/ és azt gondoltam, már csak abban hittem,/ hogy minket a Sors ujja közt sodor/ s hiába minden handabanda itten,/ hiába forrong a földgömb, az ország,/ az ember, mert a Sors intézi sorsát,/ megoldja a táblán a képletet/ és minden csak egyféleképp lehet.” Féltette szeretett anyanyelvét, művészete nyelvét, amit megénekelt 54 SJANR Bihor. Fond 12. 10. D. 25. 1519. 55 SJANR Bihor. Fond 12. 10. D. 32. 903. 56 SJANR Bihor. Fond 12. 10. D. 25. 1484. 57 A Vay család számára végzett kevésbé sikeres kutatás után írja: „biz’ a pénzre szükségem van”, de azért mégsem várhatják el, hogy „tökmagon fogok élni az Önök számára végzett kutatás” ideje alatt. D. 32. 363. 58 MNL FML IV. 401. a. XIV. 189. 59 Emellett a megszállás idején saját költségen 4-5 munkaerő foglalkoztatásával is gyorsította a munkát, ő maga éjjel és a hajnali órákban is dolgozott. SJANR Bihor. Fond 12. 10. D. 31. 339. 60 MNL HBML IV. 12. d. Szálkai Tamás
