Levéltári Szemle, 70. (2020)
Levéltári Szemle, 70. (2020) 3. szám - Levéltár│Történet - Szálkai Tamás: Trianon árnyékában – Bihar megye levéltára és levéltárosai
89 2020/3. ▪ 82 – 104. tárunkban lévő Csillagtanya magtárába, ott helyezték el a ládákban lévő levéltári anyagot. Amíg Csillagtanyán orosz őr volt, nem hiszem, hogy a levéltár ládáit bárki is feldúlhatta volna, bárki is [a] benne lévő iratokat szétszórta volna. Faluszerte beszélik, mint hordták szét a tanyán megfordulók a levéltár anyagát, s mily barbár, magyar emberre szégyenletes dúlást végeztek benne. Magam tapasztaltam, hogy a Csillagtanya környéki dűlőföldeken rézmetszetű és kézírásos térképek tépett foszlányait fújdogálta a szél és megállapítottam, hogy ezek a vármegyei levéltár térképei voltak. Erre annak idején fel is hívtam Kecskés Balázs ideiglenes vármegyei főlevéltárnok úr figyelmét” – folytatta Szűcs Sándor előterjesztésében. 35 Vélhetően mindkét beszámolóban van igazság. Két oklevél 1962-ben magán személytől került vissza – kalandos úton – a megyei levéltárba,36 de a Református Kollégium Kézirattárába is beadtak egy nemesi katasztert, amelynek másik kötete ma is a közgyűlési kötetsorozat végén található. 37 A hatóság azonban csak azután tett lépéseket, miután a korábban már említett hatalmas méretű Feszty kép elkallódott. Szűcs Sándor indítványára a biharnagybajomi Nemzeti Bizottság javasolta a levéltári anyag leltározására, értékeinek megmentésére létrehozandó – szakemberekből álló – bizottság létrehozását, mert szerinte: „Bihar megye közönségét példátlan szégyen éri, illetékes hatóságait pedig súlyos felelősség terheli a nagyértékű levéltár pusztulásáért, szerte kallódásáért!” A jegyzőkönyvet 1946 januárjában vették fel. Ez azért érdekes, mert négy hónappal korábban a Belügyminisztérium bizottságot hozott létre a „Bihar vármegye területén a veszélyeztetett levéltárak, magánkönyvtárak, valamint a nemzet szempontjából fontos minden egyéb gyűjtemény és műkincs védelmére, anyagának megmentésére.” 38 Úgy tűnik azonban konkrét lépések nem történtek. A kialakult helyzetet végül az alispán oldotta meg, 1946. január 4-én négy vasúti kocsiban beszállították az anyagot a berettyóújfalui megyeházára. Jelentése szerint az iratanyag „igen siralmas állapotban volt, ami javarészt a hadműveleteknek tudható be.” A főispáni álláspont szerint a beszállításra azért is nagy szükség volt, mert a levéltár „az oroszok őrzésében a vármegye területén Csillagtanyán volt és mint ilyen az elkallódás és megsemmisülés veszélyének voltak kitéve.” Az ügyben keletkezett alispáni jelentés szerint azért, hogy az „irattár, illetve a levéltár, helyesebben annak 35 Az idézett jegyzőkönyvből kiderül, hogy a Bizottság egyik tagja találkozott csomagolópapírnak használt, a vármegyéhez intézett 1773. évi instanciával is. MNL HBML IV. 401. b. 74/1946. 36 A Berettyóújfalui Járási Tanács felhívására régi dokumentumokat gyűjtöttek be magánszemélyektől egy helytörténeti kiállítás megrendezéséhez, ami végül elmaradt. A közgyűjteményi bélyegzővel ellátott iratokat a szervezők a Déri Múzeumba küldték be, ahonnan visszakerültek eredeti helyükre az oklevelek. Az ügy pikantériája, hogy az okleveleket „megmentő” személy leszármazottja a közelmúltban követelte az iratok „árát.” MNL HBML VIII. 710. d. 158/1962. 37 A benne lévő jegyzőkönyv szerint a monostorpályi lelkész ajándékozta az akkori református püspöknek 1963-ban. TtREN R 3290. 38 MNL HBML IV. 401. b. 1974/1945. Trianon árnyékában
