Levéltári Szemle, 70. (2020)
Levéltári Szemle, 70. (2020) 3. szám - Műhelymunkák - Kovács Eleonóra: Kompetencia – „nyersanyag” – igények. A levéltári kiadványok lehetséges műfajai nyomtatásban és elektronikusan
59 2020/3. ▪ 47 – 62. és fejlesztéséhez –, akkor kiadványainak a lehető legtöbb, irántuk érdeklődő emberhez való eljuttatása a feladat. Egyszerűbben: minden levéltári kiadvány lehető legtöbb példányának potenciális olvasóhoz való közvetítése a cél. Versenyképes-e a levéltári kiadvány? Lehet, hogy helyesebb lenne feltenni így a kérdést: miért nem versenyképes a levéltári kiadvány? Miért nem, holott tudás, ismeret van mögötte, értéket közvetít? Miért talál nehezen az olvasókhoz? Azért a válaszadás előtt tisztázzuk azt is: mihez viszonyítunk? A levéltári kiadványok szakkönyvek vagy ismeretterjesztő munkák, illetve oktatási anyagok. A szakkönyvek esetében – feltételezve, hogy a tartalom megfelelő – a kivitelezés és a könyv terjesztése, reklámja lehet a gyenge pont. Az ismeretterjesztő munkáknál már több probléma adódhat. Ez esetben is van a kiadványoknak olyan csoportja, amely erőteljesebben tankönyvszerű, nem „színes kedvcsináló”, mert inkább szisztematikus ismeretátadásra törekszik, nem szórakoztat. Itt a jó, átlátható szerkezet, az ismeret szemléletes, érdekes átadása tartalmilag elegendő lehet. (Egy jó tankönyv példája lehet előttünk, csak felnőtt „tanulóknak”.) A minőség, a kivitel és a terjesztés azonban itt sem erős. (A fentebb említett családtörténet-kutatást tematikusan tárgyaló, segítő francia kötetek példája követendő lehet az e kategóriába tartozó kiadványok készítőinek.) A szórakoztatva tanítás kevésbé alkalmazott műfaj a levéltári kiadványok esetében. Biztos, széleskörű tudás, az összegyűjtött információk, adatok, iratok alapos ismerete és megfontolt kiválogatása, érdekesen, jól megírt szövegek, sok kép, szép kivitel esetén nagyon sikeres, szórakoztató kiadványok születhetnek. Egy-egy publikáció erejéig, ha vannak kreatív, jó ötletek, akkor hosszú távon beemelhető a kiadványi palettába, jóllehet nem elsődleges fontosságú. Fontosabbak a jó adatbázisok, a minél több szakszerűen publikált forrás, a korszerű segédletek. Mégis megvan az esélye, hogy ilyen jellegű munkák is szülessenek, ha van hozzá megfelelő szerző, idő és pénz. És lenne is helye a levéltári kiadványok sorában. Minden intézmény tud kiadványai közül olyan kötetet említeni, amely érdeklődést váltott ki a levéltárhasználókból, vagy még talán a laikus nagyközönséget is meg tudta szólítani vele. Ennek tanulságait érdemes levonni és kamatoztatni; megfigyelni, hogy miért volt sikeres az adott publikáció. Mi volt a témája, milyen volt a kivitele, hogy juttatták el az információkat a szélesebb közönséghez? Hogy időzítették a megjelenést? (Évfordulókra figyelés vagy éppen a „dömping” elkerülése?) Tájékozódtak-e a kiadás előtt, hogy született-e hasonló jellegű kötet? Hozzájárul mindehhez, hogy tudatosabb értékesítéssel, a reklámlehetőségek megragadásával, egy-egy kiadvány bemutatójának „felépítésével” javítani lehet a kiadványok célba juttatásán. Kompetencia – „nyersanyag” – igények