Levéltári Szemle, 70. (2020)

Levéltári Szemle, 70. (2020) 3. szám - Műhelymunkák - Kovács Eleonóra: Kompetencia – „nyersanyag” – igények. A levéltári kiadványok lehetséges műfajai nyomtatásban és elektronikusan

49

2020/3. ▪

47

–

62.

Kompetencia

A levéltárak rendelkeznek egy külső munkatársak, kutatók által nem birtokolt előny

nyel, azzal a tudással, amivel a levéltárosok az iratok tartalmáról, felhasználhatóságáról, lehetséges feltárásáról, a kutatás módjáról, a saját gyűjteményeikben található anyagok különböző típusú kiadványokban való legcélszerűbb publikálásának módjáról bírnak. Ez a tudás elsősorban levéltárosi tudás, nem kutatói, miközben nagy előny, hogy a kollégák többségének van kutatói rutinja is. A napi feladatokkal, kutatási témákkal összhangba hozva a kiadványi feladatok számára is tudatosan ki lehetne aknázni ezeket az ismereteket.

A kompetencia természetesen más intézményekkel együttműködésben is hasznosítható, ám nagyon fontos, hogy a levéltárak ne előnytelen megállapodások mentén „beszállítói”, „alvállalkozói” legyenek olyan együttműködő partnereknek, amelyek időt, energiát nem tudván/akarván ráfordítani az általuk kutatni szándékozott területre, a levéltárosok segítségét kérik. A tudás, s a feladatokra fordított idő érték. A kompetencia felhasználása saját erőből, saját magunk által kitűzött célra, vagy megfelelő együttműködő partnerekkel közös célra egyaránt jól működhet, ameny

nyiben utóbbi nem kedvezőtlen, aránytalan megállapodást jelent. (A kedvező megállapodás nem csupán anyagilag lehet kedvező természetesen, hanem az intézmény presztízsét növeli, a közös vállalkozásban dolgozók szakértelmét elismeri, s a közös eredményből, a sikerből egyaránt részelteti a partnereket.)

Jó és hasznos együttműködésekre van példa az intézményekben kutató – sok esetben társ közgyűjteményi – kollégák, történészek, tanárok munkájának eredményeképpen létrejövő kéziratok levéltári kiadásaként is. Ezek azonban – lévén nem saját munkatársak munkái, s így nem adhatók feladatként – csak szórványosan fordulnak elő, nem tervezhetők be a kiadványok sorába.

Könyvkiadókkal való együttműködésre is volt/van példa. E társulási forma sem elvetendő, de érdemes alaposan megvizsgálni, hogy melyek azok a lehetőségek, képességek, előnyök, amelyek csak így pótolhatók, illetve azt, hogy mennyivel kedvezőbb megoldás ez az intézmény számára, mintha saját maga valósítaná meg a tervezett kiadványt.

„Nyersanyag”

A levéltárakban őrzött iratanyaghoz – értelemszerűen – a levéltárosok férnek hozzá legegyszerűbben, leginkább nekik van áttekintésük az iratokról, a struktúrát és a kontextust is jobban ismerhetik mint a külső, akár profi szakkutatók, s ha ráadásul még ők maguk is azok, és kutatják az iratanyagot, akkor akár részletekbe menő, tartalmi ismeretekkel is bírnak róla. A publikációk alapjául szolgáló iratanyaghoz Kompetencia – „nyersanyag” – igények