Levéltári Szemle, 70. (2020)

Levéltári Szemle, 70. (2020) 3. szám - Forrás és érték - Köcze László: Vállalati iratok gyűjtése: szabályozások és intézményi keretek a gépipar példáján I.

43

2020/3. ▪

33

–

46.

A sematikus levéltárosi szemlélet, a gazdasági életet formálisan uraló adminisztratív szervek homogenizációs törekvéseit megtestesítő normatív szabályozásokkal olyan kereteket jelöltek ki a vállalati iratok értékelése és gyűjtése terén, amelyek eleve bizonytalanná tették azok vállalatok általi érdemi elfogadását. Az iratok őrzőhelyének intézményi szintjét illetően a helyzetet ráadásul bonyolította, hogy az 1953 óta működő önálló KGL-t 1961 végén megszüntették és beolvasztották a Magyar Országos Levéltárba (MOL). A KGL addigi működése során összességében több mint 7800 folyóméternyi iratanyagot gyűjtött be.24

Néhány évvel korábban ugyan megfo

galmazódott az az elképzelés, hogy a vállalati iratok gyűjtésének és megőrzésének folyamatában elengedhetetlen lesz a vállalatok bevonása, mivel a keletkező vállalati iratok mennyisége okán a KGL hosszú távon nem képes befogadni azokat,25

ám a gyakorlatban teljesen más irányt vett a gazdasági iratok ügye. A KGL megszüntetésekor az iratanyag mennyiségileg legnagyobb részét a MOL-ban helyezték el, míg kisebb részét a területileg illetékes levéltárak kapták. A felosztás problematikus, következetlen volta leglátványosabban a budapesti vállalatok esetében mutatkozott meg, amit tovább bonyolított az egyes levéltári intézményeken belül őrzött vállalati levéltárak kezelésének gyakorlata. A levéltárakban ugyanis – miután már a KGL működése során (bár ekkor még inkább csak virtuálisan, de) a fondszerkesztési alapelvek elfogadásával fizikailag is megkezdődött a szerves egységet alkotó vállalati levéltárak szétbontása – az államosítás előtti anyagot mesterségesen elkülönítették a „népi demokratikus” időszak anyagától. A felosztás során számos esetben ugyan az államosítás előtti anyag a MOL őrizetében maradt, de a „szocialista” időszak során keletkező iratokkal kapcsolatos feladatok a területi levéltárhoz kerültek.

26 kozó munkájának részleges magyar fordítása is, amely azonban kéziratban – és visszhang nélkül – maradt. A német kiadás ismertetéséhez ld. Meisner, 1955.; az államosítás előtti cégek irattípusaihoz Kiss, 1953: 64–66., a „szocialista” időszak általános ismertetéséhez Oltvai, 1955: 276–285. Sem ekkor, sem a későbbiekben nem került sor differenciáltabb jegyzék(ek) összeállítására, amelyek ráadásul az államosítás előtti és a későbbi időszak iratait is magában foglalták volna, érzékeltetve a folyamatosságot és a különbségeket egyaránt. Az államosítás előtti iratokhoz általánosan ld. a Levéltári Igazgatóság által 1972-ben összeállított és minden levéltárnak megküldött sorvezetőt: 51.321/72 X. Útmutató a tanácsi levéltárakban őrzött gazdasági iratanyag rendezéséhez https://library.hungaricana.

hu/hu/view/LeveltariKorpusz_06_LeveltariFeldolgozas_2_Rendezes/?pg=759&layout=s (A letöltés ideje: 2019. szeptember 15.)

24 Incze, 1960: 4., Sárközi, é. n.: 95.

25 Szerkesztői megjegyzés Sárközi Zoltán: Gazdaságtörténet és a levéltárak a 36. német levéltárosnapon c. írásához, 1959: 219. A probléma a KGL felszámolása után néhány évvel később is felmerült ld. Szedő, 1965: 197.

26 A hatvanas évek elejére kialakuló levéltári gyakorlat ideológiáját Ember Győző fogalmazta meg a legtömörebben: „Előfordulhat, hogy valamely szerv jelentősége változatlan marad, sőt növekszik, ugyanakkor fondjának forrásértéke csökken. Ez következik be egyes gazdasági szerveknél, amikor államosítják őket [...]. A szerv jelentősége a gazdasági életben az államosítás következtében nem csökken, hanem növekszik, fondjának forrásértéke ugyanakkor viszonylagosan kisebbedik, mert a szerv működésére vonatkozó legfontosabb adatok, amelyek az államosítás előtt egyedül a szerv Vállalati iratok gyűjtése