Levéltári Szemle, 70. (2020)
Levéltári Szemle, 70. (2020) 1. szám - In memoriam - Dr. Szecskó Károly (Cseh Zita)
100 Levéltári Szemle 70. évf . Dr. Szecskó Károly 1939–2020 2020 februárjában, életének 81. évében elhunyt dr. Szecskó Károly, a Heves Megyei Levéltár nyugalmazott főlevéltárosa. 1939. január 24-én született Mezőcsáton, paraszti családban. Középiskolai tanulmányait a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban végezte el, amely után az Egri Állami Pedagógiai Főiskola magyar–történelem szakára nyert felvételt. 1960-ban – jeles államvizsga után – a Verpeléti Általános Iskolában helyezkedett el. 1964-ben az ELTE BTK-án magyar–történelem szakos középiskolai tanári oklevelet, majd 1975-ben legújabb kori magyar történelemből – summa cum laude minősítéssel – egyetemi doktori címet szerzett. 1968. január 1-jétől az MSZMP Heves Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága könyvtárában dolgozott, később a Heves Megyei Lapkiadó Vállalat szerkesztője volt. 1980. május 1-jétől a rendszerváltásig az MSZMP Heves Megyei Bizottsága Pártarchívumának vezetőjeként alkalmazták. 1990-től 1996. évi nyugdíjazásáig a Heves Megyei Levéltár főlevéltárosa volt. Személyisége és munkássága nehezen kategorizálható, de egy állandósság feltétlenül kimutatható: a szenvedélyes, szinte gyermeki kíváncsiság a közvetlen környezetének múltja, jeles szereplői iránt. Szinte szimbolikus a történeti kutatással való első, igen korai találkozása: általános iskolásként a mezőcsáti temetőben rábukkant Kováts Mihály (1768–1851) orvos akadémikus sírhelyére. A hír eljutott Szőkefalvi-Nagy Zoltán neves kémikushoz, az egri főiskola tanárához, aki Kováts doktor első monográfusa lett. Szecskó Károly legemlékezetesebb írásai is azok az életrajzok, amelyek a „Tudós tanárok – tanár tudósok” sorozatban jelentek meg, s széles közönséggel ismertették meg szűkebb hazánk kiválóságait. A személyes találkozások során sokakat lenyűgözött hatalmas ismeretanyaga, a politika közelében eltöltött időszakról szóló – sajátos humorral és iróniával átitatott – lendületes elbeszélései. Érdeklődési köre rendkívül széles volt: kezdetben a munkásmozgalom története, később a művelődés- és neveléstörténet, az egyháztörténet, majd az 1956-os forradalom lett kutatásainak tárgya. Számos településtörténeti munka fűződik a nevéhez (többek közt Verpelét, Ostoros, Besenyőtelek, Mezőcsát), s neves egri személyek életének, munkásságának feltárása és közkinccsé tétele. Élete során több mint félszáz önálló kötete jelent meg. Publikációi országos és helyi folyóiratokban, időszakos kiadványokban, heti és napilapokban jelentek meg. Élénk mozgalmi és tudományos közéleti tevékenységet fejtett ki, több tudományos társaságnak volt a tagja. Szívügyének tekintette a tudományos ismeretterjesztést: előadásokat tartott, IN MEMORIAM
