Levéltári Szemle, 69. (2019)
Levéltári Szemle, 69. (2019) 1. szám - Mérleg - „A mi reformata szent ekklésiánk…” (Brigovácz László)
93 2019/1. használat rendjéről, továbbá az ünnepi rendszabásokról esik szó. Ennek szemelvényei vetnek a legközvetlenebbül fényt – az V. Élet az iskolában című fejezettel együtt – a bihari református élet apróbb jellegzetességeire, díszleteire és mutatják be kevésbé feltűnő árnyalatait. Például a francia forradalom kitörésének évében, karácsonyhoz közeledve az ottományi egyházközségnél felvették a környéken uralkodó szokást, hogy sátoros ünnepekkor minden harangnak meg kellett kondulnia (IV/D. 4.). Feltehetően gyakoribb tapasztalat, és nem gyanakvó előrelátás indokolta az érkeserűi egyháztanács 1813. decemberi végzését, amely annak megakadályozására, hogy a lakosság a templomi szertartások helyett a pincékbe tóduljon, a leányiskolai vizsgákat vasárnapról hétköznapra helyezte át (V/A. 3.). A kegyelmi ajándékokból szerencsésen részesedőnek ítélt kései nemzedék hangja is hallatszódik felénk. A 300 éves reformáció ünneplését előkészítő egyházkerületi határozat az őseredethez való visszatérés képzetét és igézetét őrizve fogant, s a tiszta értékekből sarjadó, reménykeltőbb világra köszöntő korfordulat maradandó hatását, a tartós megújulás üzenetét igyekezett hangsúlyozni (IV/D. 5.). A kötet fejezeteinek másik, terjedelmileg szűkebb csoportját (VI. Egyházi javak, vagyongazdálkodás; VII. Gondoskodó egyház; VIII. Vallási normák a hétköznapi életben) alkotják a rendtartás elsődleges ügyei: a vagyontest felelős kezelése, a közerkölcs védelme, az egyházi fegyelmezés válfajai, és a közösségi gondoskodás. Míg az előző egységekben inkább a hivatalból eljáró, szakmai arcukat mutató tisztségviselők felől szemlélhettük a mindennapokat, itt jelentékenyebb arányban válnak – egyedi vonásaikkal – láthatóvá a hívők. A források velük összefüggésben fonalra fűzik a mintaértékű s átellenben a botránkoztató élet áthagyományozódó vagy újabb keletű tartozékait, közvetítik a meggyőződés külsőségekben is megnyilvánuló akkori jelentőségét. Foglalkoznak az anyagi létezés kézzelfogható elemeivel: emitt a jótékony felajánlásokkal, a végrendeleti örökhagyás, a segélyezés eseteivel, amott a részegeskedés, a paráznaság súlyos büntetésével, a házasfelek békétlenségét oldható nyílt esküvésekkel; de elénk hozzák a lelki közeget: a gyámolítandók sorsának szeretettől indított, csendes vallástétellel egybefonódó átérzését, illetve a beismerés és bűnbánat mozzanatait. A Felekezetek egymás közt cím mögé került a különböző vallások együttéléséről szóló, helyenként igen erős érzelmi tartalmakat hordozó kilencedik szemelvénysorozat. A tárgyalt korszakban korán, már a visszafoglaló háború folyamán kiütköztek a feszültségek, és huzamosan mérgezhették a közhangulatot. Értarcsa református harangjának erőszakba torkolló elvitele vagy a telegdi katolikusok zaklatása hamar nyilvánvalóvá teszik, hogy a közösségek valójában védtelenek voltak az úri hatalmaskodással szemben, s bár a helyi nézeteltérések, villongások az idő múlásával apadni kezdtek, még a 19. században is beárnyékolták a települési belviszonyokat (IX. B.). Van azonban bizonyíték arra, hogy az alá-fölérendeltség hátterében nem feltétlenül rejlik önkényes uralom, a máskor belőle áradó bizalmatlanság türelemmel MÉRLEG
