Levéltári Szemle, 69. (2019)
Levéltári Szemle, 69. (2019) 1. szám - Kilátó - H. Németh István: A városi reformáció kezdetei Egy tematikus hungarika körút eredményei és tanulságai
63 2019/1. a városok evangélikus gyülekezetének irattári anyagát), hogy azok felmérését is elvégezzük. Sajnos néhány alkalommal ez utóbbi cél nem sikerült, de Kassa, Eperjes, Késmárk, Pozsony, Selmecbánya, Besztercebánya esetében elvégeztük a helyi egyházközségi iratanyag feltárását is. A kudarcok okai elsődlegesen azzal magyarázhatók, hogy az evangélikus egyház Szlovákiában egyre inkább háttérbe szorul, híveik száma csökken, és így a lelki gondozást ellátó lelkészek is egyre kevesebben lesznek. A sok kis létszámú egyházközséget pedig nagyon nehéz ilyen körülmények között ellátni, a levéltárra és a levéltárat meglátogatni kívánó kutatókra nagyon kevés idő jut. Az állami levéltárakban végzett feltárás során Kassa, Eperjes, Bártfa, Lőcse, Késmárk, Körmöcbánya, Besztercebánya, Selmecbánya, Modor, Bazin, Szentgyörgy, Pozsony, Nagyszombat, Trencsén, Szakolca iratanyagát néztük át, ahol is elsődlegesen a korai reformáció nyomait kutattuk. A Szlovákiában található városi levéltárak köztudottan igen gazdagok a 16–17. századi iratanyag tekintetében, nagy részük már a 19. század végétől rendezetten, némelyek darabszintű segédletekkel álltak eddig is a kutatók rendelkezésére. A történeti kutatások azonban ezeket a levéltárakat kevéssé tárták fel. Ennek elsődleges oka véleményem szerint az, hogy a feltárások főként a köztörténetileg fontosabbnak ítélt területek felé fordultak, másrészt a városok döntő többségben német lakossága nehezen volt beilleszthető a nemzeti történetírás(ok) tematikájába. A városi levéltárak iratanyagát kutatók így leginkább a gazdaság- és társadalomtörténet felől közelítették meg e városokat. A feldolgozások az 1990 előtti időszakban jól beilleszthetők voltak az akkor leginkább szem előtt tartott osztályharcos szemléletbe, de a bemutatott kép igen sokszor egyoldalúvá, kilúgozottá vált. Ennek egyik oka az volt, hogy sem a magyar, sem a szlovák történetírás nem feledkezett meg saját nemzeti történetszemléletéről még ezekben az években sem. A szabad királyi városok polgárságát a feudális erők ellenében, a haladás úttörőiként mutatták be, de a polgárok nyelvi, etnikai és főként felekezeti hátterére nagyon kevés figyelmet fordítottak. Szemérmesen hallgattak arról, hogy a Magyar Királyság (a szlovák történetírásban teljes történeti bukfenccel Szlovákia, a magyar történészek által pedig magyarnak aposztrofált) városainak döntően evangélikus , német polgárai is koruk gyermekeiként alkalmazkodva a korszak társadalmához abba beilleszkedni akartak, és nem harcolni ellene. Német evangélikusságuk főként a kultúrtörténet egyes kérdéseiben, koruk társadalmába való beilleszkedésük pedig elhajlásként jelent meg. Így találkozhatunk még ma is a soproni Lackner Kristóffal, vagy az eperjesi Jan Weber errel a magyar és szlovák történetírásban Christoph Lackner vagy Hans (Johann) Weber helyett. A városi levéltárak – miután a városi írásbeliség korán és szilárd közigazgatási keretek között működött – a családi vagy még inkább a mezővárosi archívumokhoz képest hihetetlen gazdagságúak, de e történeti gyűjteménytípus bősége sokszor okozza azt a képzetet, ami a reformáció történetében aránytévesztéssel is járhat. A városi reformáció kezdetei
