Levéltári Szemle, 69. (2019)
Levéltári Szemle, 69. (2019) 4. szám - Műhelymunkák - Pál Ferenc: „Játsszunk levéltárosost!”
59 2019/4. Esetünkben ez hatványozottan igaz. A tényleges levéltári-történészi munkához – John Lukács szavaival élve, – elmélyülésre van szükség. Ugyanerre az elmélyülésre, s az elmélyüléshez szükséges időre van szükség a kutatáshoz is. Nyilván egy tanórán kívüli foglalkozáson ennek csak illúzióját élhetjük meg, vagy játszhatjuk el. Keveseknek sikerül elérni azt, hogy miközben látványos drámapedagógiai eszközöket felvonultat, mégis sikerül a tényleges levéltári munka illúzióját megteremtenie. Dr. Rácz Attila már évek óta kitűnően alkalmazza az általa kifejlesztett, levéltárpedagógiára adaptált módszerét, az irányított kutatást. A természettudomány-oktatás ezzel együtt már – kutatás alapú oktatás elnevezéssel – ennek a módszernek több típusát is régóta gyakorolja. A módszer gyakorlata során a diákok megismerik a kutatási módszereket, elsajátítják az alapvető kutatási készségeket, és így – a szükséges alapokat megszerezve – gyakorlatilag játszva tanulnak. Ezalatt, a részben irányítatlan, feladatvégzés során a tanulók átélik a tudásalkotás folyamatát. 3 A kutatás alapú tanítás/tanulás több típusát is megkülönböztetjük. A strukturált kutatás (1) alkalmazása során a tanár adja a tanulóknak a kézzelfogható problémát a kutatáshoz, az eljárásokat, anyagokat is, de nem informálja őket a várható eredményekről. A tanulók fedezik fel az összefüggéseket a változók között, általánosítanak a gyűjtött adatokból. Az irányított kutatás (2) esetén a tanár csak az anyagokat és a problémát adja a kutatáshoz. A tanulók gondolják ki az eljárásokat a probléma megoldásához. A harmadik típus, a nyitott kutatás (3). Ez a megközelítés hasonló az irányított kutatáshoz, azzal a kiegészítéssel, hogy a tanulók fogalmazzák meg a problémát is a kutatáshoz. A nyitott kutatás sok tekintetben analóg a természettudomány művelésével. A tudományosan helyes tevékenységek gyakran a nyitott kutatás példái, mindenesetre levéltári foglalkozást ez utóbbi módszerrel a legnehezebb szervezni. 4 A foglalkozásaink eszköztára Levéltári foglalkozások előtt a pedagógusok részéről gyakori kérés a foglalkozást tartó levéltároshoz, hogy a gyerekek kézbe vehessék, megtapinthassák az iratokat, „lássák, érezzék a történelmet”. Mind levéltáros, mind pedagógiai szempontból azonban elgondolkodtató ennek haszna. Rövid távon nyilván a gyermek számára ez élményt jelent, de tényleges tudást, készséget nem szereznek vele. Mi több, a levéltári órák gyakori problémája, hogy az eredeti irat által nyújtott „élmény” és eufória felülírja, elhomályosítja a megszerezhető készséget és ismeretet. Kicsit ez olyan, mint amikor a gyermek állatkerti kirándulásról hazaérve, örömmel meséli, hogy simogatott kecskét és nyulat, de nem tudja elmondani, hogy néz ki az elefánt… 3 Rácz, 2013: 49. 4 Nagy, 2010: 43. „Játsszunk levéltárosost!”
