Levéltári Szemle, 69. (2019)

Levéltári Szemle, 69. (2019) 4. szám - Boross István – Gerhard Péter – Horváth J. András – Laczlavik György – Lux Zoltán – Sipos András: Iratképzők – maradandó értékű iratok – levéltárak. Problématérkép

27

2019/4.

értékelési javaslatok csak ilyen átfogóbb, kétségkívül erőforrás-igényes vizsgálatok alapján születhetnek, munkacsoportokba szerveződő levéltárosok hosszú idejű feltáró-kutató tevékenységének eredményeképpen. Annak ellenére, hogy szakmai körökben ma már közbeszéd tárgya, miszerint a „maradandó érték” jelentős része folyamatosan tolódik át a (fél)magánszférába, részint gazdasági és szociális ellátás, részint a társadalmi és kulturális élet területeire, s a közfunkciók folyamatos kiszervezése tapasztalható, ez eddig nemigen befolyásolta az érvényben lévő levéltári szakmai gyakorlatot.

IV. 3. Magániratok értékelése Magániratok tekintetében a maradandó érték meghatározása szintén erősen függ a levéltár típusától. Más megítélés alá esik országos, megyei vagy helyi szinten ugyanaz az iratanyag. Például egy település önkéntes tűzoltóegyletének iratai országos, de talán még megyei szinten is kihullhatnak a rostán, ellenben az adott település életében rendkívül fontos szerepet játszanak.

Tekintettel a magániratok nélkülözhetetlen jelentőségére a múlt megismerésében, a közlevéltáraknak aktív és kezdeményező szerepet kellene játszaniuk ezek gyűjtése terén, ami aránylag ritkán valósul meg, többnyire passzív, a felajánlott iratokat fogadó hozzáállás jellemző. Vizsgálni kell annak lehetőségét, hogy a szabályozás hogyan segítse és ösztönözze e téren a proaktív levéltári fellépést. (Ld. még III/3.) Másrészt arra is szükség van, hogy minden levéltár a helyi sajátosságoknak megfelelő tudatos gyűjtőterületi politikát alakítson ki, melyben kiemelt szempont kell, hogy legyen a hivatalos irattermelés fókuszából kieső, illetve az alulreprezentált jelenségek, rétegek, rejtett struktúrák, „nyombiztosításának igénye”. Iraképzők – maradandó értékű iratok – levéltárak