Levéltári Szemle, 69. (2019)

Levéltári Szemle, 69. (2019) 2. szám - Kilátó - Rapali Vivien: Levéltári kutatóút az USA-ban

81

2019/2.

Utam másik részében egyetemi levéltárak gyűjteményeiben kutattam;

18 e kutatások azonban jóval specifikusabb témaköröket érintettek. Elsősorban a Smith Jeremiás ösztöndíjasok magániratait kerestem, minden olyan dokumentumot, amely az amerikai ösztöndíjas időszakuk alatt és/vagy után keletkezett. Bizonyos ösztön díjasok esetében – amennyiben az illető az Egyesült Államokban telepedett le, esetleg amerikai felsőoktatási intézményben kapott állást – későbbi iratanyagokat is kerestem: levelezéseket, fényképeket, szabadalmakat, tervezeteket, újságcikkeket. Feltérképezve a keresett személyek kapcsolati hálóját, az ösztöndíjasokat vendégül látó intézmények professzorainak iratait is átnéztem. Ezen elvek mentén a levéltári kutatás nem konkrét iratcsomók kikérésével, hanem személyközpontú kereséssel indult. Ez a módszer remekül illeszkedett az amerikai levéltári kutatások metódusába, hiszen a digitalizált repertóriumokban mindenhol lehetséges a személyneves és a kulcsszavas keresés.

A kint működő egyetemi könyvtárak, kézirattárak és levéltárak anyagainak napjainkban is tartó digitalizálása évtizedekre tekint vissza, ennek köszönhetően mára tekintélyes mennyiségű kép-, videó-, hanganyag és írásos dokumentum érhető el és kutatható online is. Amennyiben a keresett információra nincs találat a digitális adatbázisban, úgy az egyes intézmények kutatószolgálatai örömmel és meglepő gyorsasággal segítenek a felkutatásában.

Az amerikai levéltári kutatások feltételrendszere és a kutatás metódusa különbözik a hazai gyakorlat többségétől. A többezer mérföldes távolságoknak és a nagymértékű digitalizációnak köszönhetően a levéltári anyagok kikérése szinte mindenhol kizárólag digitálisan történik. Az egyetemi levéltárak – az állami és magánfinanszírozású intézmények egyaránt – általában az AEON Request System-et vagy a CLIO-t alkalmazzák a levéltári kérések kezelésére és a reprográfiai másolatok megrendelésére, de a menedzsment funkció betöltése mellett, a kezelőprogramok gyakran az intézet repertóriumaként is funkcionálnak. Mindkettő hasonlít a Magyar Nemzeti Levéltár és Budapest Főváros Levéltára elektronikus és digitalizált levéltári anyagát gyűjtő Elektronikus Levéltári Portálhoz. Utóbbi esetében a regisztrációnál a kutatónak hitelesítenie kell a fiókját mielőtt használná a Portált, ugyanakkor ehhez lehetősége van ügyfélkapus azonosítójának használatára is. Az AEON vagy CLIO rendszerbe azonban ingyenesen, különösebb engedély nélkül, pusztán egy email-címes regisztrációval is be lehet jelentkezni.

Míg itthon szükséges a kutatási kérelem és/vagy támogatói nyilatkozat felmutatása, addig az Egyesült Államokban általában elegendő az adott intézet kezelőrendszerébe történő regisztráció, valamint személyes megjelenés alkalmával egy fényképes igazol18 Jelen tanulmány tapasztalatait jól kiegészítik Batalka Krisztina hasonló témájú, Kutatás brit és észak- amerikai egyetemi levéltárakban címmel a Magyar Levéltári Portálon megtalálható cikkét. http://mlp.archivportal.hu/media/uploads/MLP_Tanulmanyok/batalka_krisztina_brit_amerikai_

leveltarak.pdf (A letöltés ideje: 2019. február 28.)

Levéltári kutatóút az USA-ban