Levéltári Szemle, 69. (2019)

Levéltári Szemle, 69. (2019) 2. szám - Cseh Gergő Bendegúz: Beszámoló a Levéltári Szakfelügyelet 2018. évi munkájáról és ellenőrzési tapasztalatairól

10 L‍e‍v‍é‍l‍t‍á‍r‍i‍ ‍S‍z‍e‍m‍l‍e‍ ‍6‍9‍.‍ ‍ évf .‍ ■ Nyilvántart-e a levéltár a R. 6. § (10) bekezdése szerinti, privatizált szervezetnél a pri­vatizálás előtt keletkezett maradandó értékű irattári anyagot, illetve ilyen szervet? Ebben a kérdésben az MNL tagintézményei között – amelyeket elsősorban érint a kérdés – meglehetősen nagy eltérés mutatkozott. Szinte mindenütt azt jelezték az intézményvezetők, hogy a privatizált szervezetek (általában termelőszövetkezetek és iparvállalatok) esetében több akadályba is ütközik a kapcsolatfelvétel és az állami tulajdonú időszakban keletkezett iratanyag sorsának nyomon követése. Leggyako­ribb problémának az érintett szervek ez irányú hajlandóságának hiánya tekinthető: néhol érdektelenségből, néhol pedig a levéltári illetékesség vitatásából következően nem tud az érintett levéltár érdemben eljárni, de természetesen a levéltárak személyi erőforrásai sem minden esetben tűnnek elegendőnek ezen feladatok maradéktalan ellátására. A tagintézmények közül tizenegy, tehát az összes taglevéltár valamivel több mint a fele bír tudomással korábbi állami tulajdonú gazdálkodó szervezet­nél keletkezett iratról, tíz esetben nem rendelkezik ilyen információval a levéltár. A legtöbb ilyen szervet az MNL Országos Levéltára tartja nyilván (116), de például Somogy, Bács-Kiskun, Békés és Zala megyében, Sopronban és Budapesten is ren­delkeznek információkkal a levéltárak ebben a témában. Önmagukban ugyanakkor ezek az információk a legtöbb esetben nem jelentik azt, hogy a levéltárosok érdem­ben el is tudnának járni az iratanyag kezelése vagy esetleges átvétele tekintetében, ezt a fentiekben jelzett illetékességi viták, valamint a levélt árak személyi ellátottságának hiányai és a szabad raktári kapacitás korlátozottsága okozzák. A későbbiekben komoly segítséget jelenthetne az érintett levéltárak számára, ha illetékességi viták esetén támaszkodhatnának az EMMI hivatalos állásfoglalására. ■ A levéltárnak a R. 8. § (2) bekezdése szerinti ellenőrzési terve megfelel-e a vonatkozó előírásoknak? Amennyiben a levéltár nem rendelkezik ellenőrzési tervvel, milyen elvek alapján és milyen gyakorisággal végzi a levéltár az iratkezelés ellenőrzését? Az ellenőrzések tanúsága szerint a R. fenti előírása azért sem tekinthető minden esetben teljesültnek, mert a közlevéltárak jelentős köre (19 intézmény a 46-ból) egy­általán nem készít ellenőrzési tervet. A szakmai követelményrendelet nem ad lehe­tőséget arra, hogy a közlevéltár ennek a kötelezettségének – vagyis az ellenőrzési terv készítésének – ne tegyen eleget, még akkor sem, ha az iratkezelés rendszeres ellenőrzésére a személyi erőforrások nem mindenütt elegendőek. Ellenőrzési terv híján a közlevéltárak munkatársai általában ad hoc jelleggel, az aktuális beszállítások, selejtezések kapcsán tesznek látogatást az iratképző szerveknél. Ez a gyakorlat in­dokolható kisebb, csak néhány iktatóhellyel rendelkező felsőoktatási intézmények levéltári gyakorlatában, az MNL megyei tagintézményeiben azonban az iratképző szervek nagy száma miatt a tervezés elengedhetetlen. Az MNL vezetésének tájékoz­C‍s‍e‍h‍ ‍G‍e‍r‍g‍ő‍ ‍B‍e‍n‍d‍e‍g‍ú‍z‍

Next

/
Thumbnails
Contents