Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 1. szám - In memoriam - Szűcs László 1929–2017 (T. Varga György)
Amennyire és amíg lehetett, ebben a munkakörben is a szaktudományos szempontok érvényesítésére törekedett. 1989. december 1-jei hatállyal az ÚMKL-ben helyezkedett el, az államfői, az országgyűlési, valamint a miniszterelnökségi-minisztertanácsi iratok referenseként. 1992. március 1-jén átvette az ÚMKL I. osztályának vezetését. A MOL és az ÚMKL újraegyesítését követően az V. osztályra került, ahonnan főosztályvezetői státuszból 1995. március idusán került nyugállományba. Forráskiadványok munkálataiban ezt követően is részt vett, amíg a körülmények lehetővé tették. Figyelmet érdemlő történeti tanulmányokat alkotott többek között a polgári radikalizmusról és Jászi Oszkárról. Több ízben fel is szólították, hogy szerezzen tudományos fokozatot. Erre azonban nem érzett késztetést, mivel mindig a levéltári hivatali feladatokat és a kiadványmunkát részesítette előnyben. Tüzetesen tanulmányozta a magyar forrásközlés történetét és évszázadok során kialakult alapelveit. A forrásközlés címzettje szerinti megközelítésben előnyben részesítette a tudományos igényű kiadványokat az oktatási célú, a népszerű jellegű és a vegyes jellegű forrásközlésekkel szemben, míg a forrásközlés tárgya szerinti szempontból kivált azokat a munkákat becsülte sokra, amelyek egyetlen fondot vagy egy fond körülhatárolható részét (csoportját, sorozatát, netán irattípusát) tartalmazzák, noha nem tagadta a több fondból tematikailag összeválogatott iratokat tartalmazó publikációk létjogosultságát sem. Mindig különös gondossággal járt el az archeográfia módszertani kérdéseinek alkalmazása során. Az a meggyőződés vezérelte, hogy a társadalomtudományok bizalmi válságának korában, szellemi és világnézeti zűrzavarok közepette a tudományos igényű forráskiadványok biztos fogódzók lehetnek. Ezzel annál is inkább egyetérthetünk, mivel a gondos archeográfiai megmunkálást nélkülöző, politikai vagy egyéb sandasággal készült forrásközlések nem egyebek, mint relatív tények temetői. A klasszikus hagyományokhoz kapcsolódott, ahhoz a nemes szemlélethez, amellyel Csánki Dezső 1923-ban, a Levéltári Közlemények beköszöntőjében megjelölte a folyóirat célját: „... az igazság forrásaihoz akar elvezetni”. Szilárd meggyőződésem, hogy hagyatéka eleven, más szavakkal: Szűcs László velünk marad. T. Varga György 2018/1. 97 IN MEMORIAM
