Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 1. szám - Műhelymunkák - Szabó Attila András: Osztrák–magyar kolonizációs kísérlet Nyugat-Afrikában – 1899/1900, Rio de Oro
56 Levéltári Szemle 68. évf . Az A–J bekezdések alatt felsorolt javaslati pontok mintegy zsinórmértékül szolgáltak egy külföldi ajánlattételnek. Spanyolország kormánya 1900 elején látott hozzá nagyobb kormányzati munkával Rio de Oro hasznosításához. Az Antillák és a Fülöp-szigetek elvesztése után a spanyol közvélemény előtt sikerként elkönyvelhető eredményeket kellett felmutatni. Januárban a cortes tárgyba vette a nyugat-afrikai területhasznosítást. Az osztrák–magyar hezitálás azonban a spanyolokat egy régi gyarmattartó, Franciaország irányába terelte. Külügyminisztériumunk információkhoz jutott a francia mellett egy esetleges belga vagy belga–német vállalkozási kezdeményezésről. Az események francia siker felé mutattak. 13 Spanyol országnak és Franciaországnak azonban a 19. század második felétől a megegyezést akadályozó komoly területvitái voltak Közép-Afrika nyugati partjainál. Január közepén tangeri főkonzulátusunkon felvetődött a spanyol-francia–orosz együttműködés gondolata, amely sikereket hozott már Marokkóban (is). A monarchia madridi követe márciusban az éppen Mardidban tartózkodó párizsi spanyolt követtől Leon y Castillotól értesült a háttérben zajló spanyol–francia tárgyalásokról. A tárgyalások afrikai érdekviszonyaik általános rendezéséről szóltak. 14 Madrid arra a stratégiára építkezett, hogy minden bizonnyal sem a franciák, sem a németek nem kívánhatják az általános földközi-tengeri egyensúlyra tekintettel Spanyolország további gyengülését. Másrészt a spanyolok igyekeztek szorosabbra fűzni kapcsolataikat Franciaországgal és Oroszországgal, szövetségesre lelni a Kanáriszigeteket veszélyeztető Angliával szemben. Április közepén az oroszok marokkói követe az észak-afrikai francia ügyek kapcsán tényként közölte, hogy Franciaország tárgyalásokat folytat Rio de Oro megszerzése tárgyában. Megállapodásra csak a zátonyra futott áprilisi spanyol, de Ojeda-misszió után került sor. 1900. május 30-án lezárult egy időre Rio de Oro kérdése a Párizsban megkötött spanyol–francia szerződéssel. Egy 60 éve vitatott kérdés került le a napirendről, a két ország között felosztották a Cabo Blancofélszigetet, Franciaország Rio de Oroban területhez jutott. 15 A fennmaradt 13 Jóval később, az 1912-es francia–marokkói megállapodásban csúcsosodott ki Franciaország erőfeszítése Észak-nyugat Afrika francia érdekszférába vonására. 14 A fő ütközőpontot a két ország esetében az afrikai Muni-folyó területe és az előtte elterülő, akkoriban spanyol fennhatóság alatt állt két sziget Carisco és Eloby (Eloboyes-szigetek) jelentették, melyekről Spanyolország nem akart lemondani. 15 Spanyolország északon egy Német-Kamerunnal határos afrikai területhez jutott, belefoglalva a vitatott hovatartozású Eloboyes-szigeteket a Guineai-öbölben, 25.000 km²-rel tovább nőtt a spanyol territórium. A tágabb értelembe vett Rio de Oro, a Cabo BlancoSzabó A?la András
