Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 1. szám - Műhelymunkák - Szabó Attila András: Osztrák–magyar kolonizációs kísérlet Nyugat-Afrikában – 1899/1900, Rio de Oro
53 2018/1. összeget megemelve 300.000 forint alaptőkéjű szindikátus létesítésével látta kivitelezhetőnek. Amennyiben biztosan kifizetődővé akarták volna azt tenni, legalább 1.000.000 forintot kellett volna befektetni. Londonból azonban a szükséges pénzeszközök előteremtésére vonatkozólag kedvezőtlen hírek érkeztek. Különböző minisztériumi vélekedések számoltak egy Párizsban bejegyzendő társasággal. „Nemzeti” kolónia alapításának lehetőségéről Bécsben azonban gyorsan lemondtak a spanyol főhatalom tiszteletben tartása miatt. A vállalkozás beindításának pénzügyi fedezete mellett még kalkuláltak legalább 8 millió forint összeget kitevő, kb. 60.000 kolonialista Ausztriából Afrikába kitelepítésével. Az osztrák Lloyd, mivel számára nem jelentett kézzel fogható hasznot az ügylet, nem vállalta a kitelepítési költségek fedezetét. Növelte még a várható kiadásokat, hogy további helyszíni vizsgálatokat szorgalmaztak a minisztériumi bürokraták. Költségcsökkentésként szóba került más megoldás. A kereskedelmi telep létrehozásával foglalkozók 1899. év vége felé szorgalmazni kezdték, hogy csak a következő évre fizessék meg a bérleti díjat. A bérleti összeg a korábbi évek bérösszegéből kiindulva 20.000 forintot tett volna ki. 1899. október elejére azonnal 5.000 forint kauciót kellett volna letenni legalább az elővásárlás jogának fenntartásához Madridban. A csekély összeg előteremtése, majd kaucióba adása mégsem történt meg. Nem jelentett kevesebb nehézséget a vállalkozásról tárgyaló szerv, személy kijelölése sem. Az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztériuma kizárólag a spanyol kormánnyal folytatandó tárgyalásokba akart bekapcsolódni. Kézenfekvőnek tűnt az osztrák–magyar koloniális társaságot kijelölni a tárgyalásokhoz. A társaság elnöke azonban nagyon rossz hírnévnek örvendett még Bécsben is. Maga a külügyminisztérium tartotta volna aggasztónak, ha a spanyol tárgyalók e társaságról Ausztriában információkat szereztek volna be. A vállalkozásnak ún. „erkölcsi támaszt” adó, szóba hozott személyek azonban elhárították a megkeresést. A leghatározottabban báró Dispanli részvételét kívánták a közigazgatás illetékes szereplői. Szóba került a német Krupp neve, aki a korábban balul sikerült szomáliai vállalkozás veszteségeire hivatkozva vonakodott a derekát beadni. A holtpontra jutott vitatkozásnak a közös külügyminiszter adott lendületet december 2-án a külügyi bizottságban előadott, a vállalkozást támogató kijelentéseivel. December 29-én részsikerként az Alsó-Ausztriai Iparegyesületben dr. Ernst Franz Weisl bécsi ügyvéd – a Rio de Oro irányában tett osztrák–magyar lépések legaktívabb támogatója – 20 fővel megalakította az „Export- és Koloniálügyek” osztályt. A kolonizációs lépések felé hajlók reményei szerint nemcsak nevében lett volna elkötelezett Osztrák – magyar kolonizációs kísérlet Nyugat-Afrikában...
