Levéltári Szemle, 68. (2018)

Levéltári Szemle, 68. (2018) 1. szám - Műhelymunkák - Szabó Attila András: Osztrák–magyar kolonizációs kísérlet Nyugat-Afrikában – 1899/1900, Rio de Oro

46

Levéltári Szemle 68.

évf

.

szándékozott hívni. Több ismerettel a kereskedelmi minisztérium nem is rendelkezett a vidékről. Pontosabb ismeretek megszerzéséhez az osztrák kereskedelmi minisztérium kérte Ausztria–Magyarország közös külügyminisztériumának a segítségét. Az eseménytörténet előtt érdemes egy kicsit elidőzni az említett területen, hiszen a századforduló előtt még az anyaországban sem volt közismert ez az afrikai spanyol területbirtok.

2 Nemzetközi jelentőségre – összefüggésben Marokkó felé megnyilvánuló általános nagyhatalmi törekvések növekedésével – csak a századfordulón kezdett szert tenni. A figyelmet nemzetközi tekintetben nem maga a spanyol koloniális központ Rio de Oro keltette fel a britek, franciák, németek, olaszok szemében. A terület gazdaságpolitikailag csábítóan helyezkedett el Afrika észak-nyugati partján, kínálkozott a Szudántól nyugatra elterülő hatalmas, kereskedelmileg még kiaknázatlan szaharai térség kereskedelmi központjának. A franciák majdnem harminc éve kacérkodtak egy 2–3000 kilométerre becsült transzszaharai, Szudán és Timbuktu

3 közötti vasútvonal tervével, de végül ez a tervasztalon maradt. Franciaország a szudáni vasútvonala meghosszabbítását tűzte ki közelebbi célként Csád felé, ami jövedelmezőbbnek tűnt a Szaharát teljes szélességében átszelő vonalnál.

4

A szaharai karavánutak nagyon veszélyesek voltak a századfordulón, valamint hosszú időt is vett igénybe az áruszállítás. Habár az afrikai észak-nyugati part mentén az európaiakkal kevés ellenszenvet mutató kabilok éltek, a Szaharában a tuaregek mindig komoly fenyegetést jelentettek a kereskedőknek. A teljes karavánút Marokkótól Timbuktuba 3-4 hónapot vett igénybe. A hagyományos kereskedelmi utak átszelték a Szaharát 2 E kevéssé ismert afrikai területre az Osztrák–Magyar Monarchia tangeri főkonzulja hívta fel diplomáciánk figyelmét egyik jelentésében. Hohewart zu Gerlachstein, Gilbert gróf főkonzul 1896. 07. 23.–1901. 06. 18. között. Igen tapasztalt diplomataként 1875-től szolgálta az az osztrák–magyar diplomáciát Konstantinápolyban, majd Koppenhágában, 1883-tól Berlinben, később Rómában és Münchenben, 1892-ben Szentpétervárra helyezték, 1894-től tangeri kinevezéséig Madrid volt a szolgálati helye. Marokkóból 1901-ben áthelyezték Mexikóba követi pozícióba. Forrás (a tanulmány további személyi hivatkozásinál is): A Cs. és Kir. Külügyi Szolgálat évkönyve

, 1912.; Hof- und Staats-Handbuch der Österreichisch–Un

garischen Monarchie für 1900

. 3 A nyugat-szaharai karavánkereskedelem egykori központja, ma Maliban található.

4 A századfordulón a nyugat-afrikai félkész vagy nyers árukat a legfontosabb nyugat-afrikai francia kolónia Saint-Louis dolgozta fel, a város biztosította a kereskedelmükhöz a raktárbázist. A traszszaharai vonal Sengambia felé vezetése az eredeti elképzeléshez képest további kb. 1000 kilométernyi vasút megépítését igényelte volna a z afrikai nyugati part mentén Marokkótól déli irányba. Saint-Louis város ma Szenegál északi részén fekszik; Sengambiából Szenegál és Gambia néven önálló országok alakultak.

Szabó A?la András