Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 1. szám - Forrás és érték - Kurucz Ádám: A Magyar Nemzeti Levéltár önkormányzati hivataloknál szerzett gyűjtőterületi tapasztalatai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
őrzések során első és legfontosabb feladat annak megállapítása volt, „hogy nem történtek-e problémák azokkal az iratokkal, amiket már a levéltárnak kellene őriznie.” 26 Munkánk eredményét jelentősen befolyásolták és befolyásolják ma is a személyes kapcsolatok és – amint arról már szó volt – a személyi változások. Gyakori jelenség, hogy két levéltári ellenőrzés között változik a jegyző, és/ vagy az ügyiratkezelést (levéltári átadás előkészítését) végző ügyintéző személye, ezért a hivatalok részéről elvégzendő feladatok ismertetését a „nulláról” kell kezdeni. Ennek kapcsán azt tapasztaltuk, hogy a levéltár közbenjárása nélkül a hivatalok vezetői nincsenek tisztában a lejárt irattári őrzési idejű, maradandó értékű köziratok levéltárba adásának jogszabályi és szakmai követelményeivel. Az iratselejtezések és levéltári átadásra történő előkészítések elmaradásának okai változatosak, azonban ezek halmazaiban néhány keresztmetszet is meghúzható. A jegyzők egyöntetűen hivatkoznak arra, hogy a 2013. január 1-jével létrejött járási hivatalok „elvitték” a tapasztalt ügyintézőket, de a járások létrejöttével az elintézendő ügyek száma lényegében nem csökkent. Kezdő az iktatásért, irattározásért felelős munkatárs, vagy túlterhelt a hivatal minden ügyintézője, közfoglalkoztatottakat pedig „hivatalosan” nem lehet bevonni a munkába. Számos olyan település van a megyében, ahol a helyben maradt, állással nem rendelkező lakosok körében a legmagasabb iskolai végzettség alapfokú (8 osztály), de nem ritka amikor egy 3-4 települést magában foglaló közös önkormányzati hivatal több mint száz közfoglalkoztatottja között is csak egy érettségizett van. Gyakran maguk a jegyzők jelentik ki, hogy a közfoglalkoztatottak köréből nem engednének senkit az ügyiratok közelébe. „Külső” segítség bevonása nem lehetséges mert az egyébként rendelkezésre álló nyugdíjba vonult, hozzáértő ügyintéző konfliktusok közepette távozott, más szakértő bevonására pedig nincs pénz, mert „nincs adóbevétel” vagy „megnyirbálta az állam az önkormányzat költségvetését.” A fentiekben ismertetett helyzetet tovább rontja, amikor a polgármester a települése történelmét magában hordozó iratanyagban csak „egy problémát” lát, amelynek megoldása ráadásul semmilyen haszonnal nem kecsegtet. Előfordult már olyan is, hogy nyíltan kifejezte egy település választott vezetője – aki korábban ráadásul országgyűlési képviselő is volt – sajnálatát afelett, hogy a község iratanyaga még megvan és az nem pusztult el a közeli faluéhoz 26 Sóber, 2009. 22. 2018/1. 31 Az MNL gyűjtőterüle? tapasztalatai...
