Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 3. szám - Kilátó - Müller Gabriella: A szovjet kulturális propaganda „eszközei” az Orosz Föderáció Állami Levéltárában
68 Levéltári Szemle 68. évf . segítségével a szervezet magyarországi jelenléte és tevékenysége részletesen rekonstruálható. Az anyagban szép számmal találhatóak a kulturális diplomácia kutatása szempontjából igen értékes, a budapesti szovjet nagykövetség, illetve a rövid ideig működő debreceni és győri szovjet konzulátusok munkatársai által készített értékelések és javaslatok, számos közéleti személyiséggel, írókkal, tudósokkal, művészekkel folytatott beszélgetések leirata, és mindezzel párhuzamosan a magyar tudományos- művészeti élet egy-egy adott területét, vagy éppen egy-egy megye, település kulturális életét elemző, értékelő feljegyzések is. Külön témacsoportot képeznek a VOKSZ képviselőjével és intézményi hálózatával szorosan együttműködő Magyar-Szovjet Társaság budapesti és az országos tagszervezetei tevékenységéről szóló, a barátsághónapok és más események, rendezvények megszervezésével, visszhangjával, hatásával foglalkozó iratok. Végül a harmadik irattípust a kulturális- és tudományos csereprogramok keretében Magyarországra és a Szovjetunóba szervezett utazások egyéni résztvevőinek és hivatalos küldöttségek úti beszámolói alkotják. A szovjet Állami Rádió- és Televízió Bizottság ( Государственный Комитет СССР по телевидению и радиовещанию – Гостелерадио ) fondjában lévő dokumentáció rendkívül rossz (sérült, folyadék áztatta, töredékes) állapotban maradt fenn. A dokumentumokat ugyan évenként ügyiratokba sorolták, de sajnálatos módon az anyag abszolút rendezetlen, gyakorlatilag „összedobált iratcsomókból” áll (példaként, egy több feljegyzésből álló levélváltás részletei teljesen elszórtan találhatóak meg a dossziékban), és mindebből kifolyólag rendkívül nehezen kutatható. A levéltár jegyzékei alapján a Rádióbizottság fondja (1933–1991) hatalmas men ynyiségű iratanyagot takar: külön állagok őrzik a rádió és a televízió működését irányító szervek, az egyes szakosztályok és szerkesztőségek dokumentumait, munkaanyagait és beszámolóit, valamint a heti és havi rendszerességgel készített műsortervek, a sugárzott adások szövegleiratait. Példaként elég megemlítenünk, hogy a külföldre sugárzott rádióadások főszerkesztősége állag á ban csak Magyarországra vonatkozóan, az 1942–1964 közötti évekből több mint 2100 dosszié gyűlt össze. A szovjet propaganda és befolyás kiterjesztése szempontjából, a szovjet-magyar viszonyokat illetően a Bizottság Nemzetközi Kapcsolatok osztálya jegyzékét, a Magyar Rádióval folytatott levelezés iratait tanulmányoztam. A dokumentumok minőségüket és tartalmukat tekintve is gyengének bizonyultak, annak ellenére, hogy a Szovjetunió korán felismerve a rádió tájékoztatáspolitikai jelentőségét, és így a nyomtatott sajtó mellett a rádió ügyét is kiemelt helyen kezelte: a dossziék megszámlálhatatlan táviratot és az egyes hatóságok közti levelezést továbbító, mellékletek nélküli kísérőleveleket tartalmaznak. A legfontosabb irattípusok, mint a felsőbb pártszervekben keletkezett értékelések, utasítások azonban szinte teljes egészében hiányoznak, és a kétoldalú kapcsolatokat meghatározó iratok, vagy a valós munkafolyamatokról tanúskodó levelezések is csak kis számban kerültek elő. A feltárt dokumentumok így egyelőre csak adalékokként szolgálnak a kutatott témában.
