Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 3. szám - Haraszti Viktor: Adatvédelem és nyilvánosság – Szemelvények a személyes adatok védelme és a levéltári kutatás, nyilvánosság konfliktusai köréből
11 2018/3. „(2) A védelmi idő lejárta előtt is kutatható az (1) bekezdésben meghatározott levéltári anyag, ha a) a kutatás – a kérelmező költségére – anonimizált másolattal is megvalósítható, vagy b) a kutatáshoz az érintett, vagy annak halálát követően bármely örököse, a Polgári Törvénykönyv szerinti hozzátartozója 18 vagy bejegyzett élettársa a kutató kérésére hozzájárult, vagy c) a kutatásra tudományos célból van szükség – feltéve, hogy a 22. § (1) bekezdésében meghatározott harminc, illetve tizenöt év már eltelt – és a kutató a (3) és (4) bekezdésben 19 meghatározott követelményeknek eleget tesz.” Az Ltv. fenti rendelkezései 23 éve lényegét tekintve változatlan formában hatályosak és a gyakorlatban jól használhatónak bizonyultak. Azért-e, mert a jogalkotást megelőzően gondosan kimunkált előírásokról van szó, avagy azért, mert nem volt olyan eset, ami kiváltotta volna értelmezésük vitáját? Az első esetben nyilvánvalónak tűnő feltétel, hogy amennyiben a kutatás anonimizált másolattal is megvalósítható, akkor a levéltár az egyéb feltételek megléte esetén köteles biztosítani azt. Az anonimizálás mikéntjére vonatkozóan a levéltárak részére jogszabályi előírások vagy szakmai ajánlások az Ltv. hatályba lépése óta nem állnak rendelkezésre. A b) pont esetében a jogszabályszöveg az évek során csupán az új Polgári törvénykönyvhöz igazodva változott. Az érintett hozzájárulása saját személyes adatai megismeréséhez viszonylagosan egyszerűnek tűnik. Jobban megvizsgálva azonban felvethet további kérdéseket. Ha pl. egy személyi kartont vagy egészségügyi lapot kíván az érintett hozzájárulásával harmadik személy megtekinteni, úgy ez problémamentes, de ha már egy sokszereplős – pl. 10 terhelt – bírósági tárgyalás iratanyagát, akkor az engedély csak az érintett tekintetében teljes körű, a többi terhelt tekintetében már csak az a) pontba foglaltak alkalmazásával adható ki az iratanyag. Ugyanakkor véleményem szerint itt el van vetve egy probléma magva: bár nem személyiségi jogi kérdés, hanem kegyeleti jogi, 20 de az érintett elhunyta után közvetlen bármely örökös (vérszerinti, végrendeleti), hozzátartozó engedélyezheti a kutatást s 18 2013. évi V. tv. szerinti hozzátartozó: a közeli hozzátartozó (a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér), az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, és a testvér házastársa; 19 Ltv. 24. § (3) A közlevéltár a (2) bekezdés c) pontja szerinti tudományos célú kutatást akkor köteles engedélyezni, ha a kutató csatolja a tudományos kutatást rendeltetésszerűen végző, közfeladatot ellátó szervnek – a kutató részletes kutatási terve alapján megadott – támogató állásfoglalását. (4) A kutatónak írásos nyilatkozatban vállalnia kell, hogy a megismert és kigyűjtött személyes adatokat az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvénynek a tudományos kutatás céljára való adatkezelésre vonatkozó előírásai szerint meghatározott módon kezeli és használja fel, továbbá az írásos nyilatkozatban meg kell jelölnie az adatkezelés helyét. 20 2013. évi V. tv. 2:50. § [Kegyeleti jog] (1) Meghalt ember emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó vagy az, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített. Adatvédelem és nyilvánosság
