Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 2. szám - Műhelymunkák - Molnár András: Deák Ferenc és az evangélikus tanintézetek diáktársaságainak betiltása elleni tiltakozás, 1845–1849
66 Levéltári Szemle 68. évf . betiltja a pusztán nyelvművelést végző diáktársaságokat is, felirattal fordult az uralkodóhoz, hogy úgy módosíttassa az ominózus rendeletet, miszerint az „ csak az alkotmányos állást veszélyeztethető társulatokra terjeszkedvén ki, az ártatlan irányú, s csupán az i?úság kiképeztetését eszközlő társulatok a tanintézeteknél megengedtessenek .” 55 A Zala vármegye által 1846 tavaszán pótlólag megküldött iratok Trencsént is meggyőzték a kifogásolt kormányrendelet elleni tiltakozás jogosságáról, illetve arról, hogy a magyar nyelv művelésére alakított társaságokra is vonatkozhat a rendelet, ezért az október 5-ei trencséni közgyűlés feliratot intézett az uralkodóhoz, melyben kérték, miszerint az „ egyedül és kizárólag a honi nyelv gyarapítására alakult, s minden más nézetektől ment társulatokat ezentúl is kegyelmesen megengedni kegyeskedjék .” 56 Dacára annak, hogy – amint láttuk – Zala vármegye felhívása nyomán számos törvényhatóság intézett az ominózus kormányrendelet visszavonását, illetve az evangélikus tanintézetek magyar nyelvművelő társaságainak további engedélyezését kérő feliratokat az uralkodóhoz és a helytartótanácshoz, az országos méretű tiltakozás nem érte el a remélt hatást. 1848 tavaszáig nem történtek meg a kért kormányzati intézkedések, és Zala sem kapott választ a feliratára. Deák Ferenc időközben – 1847 februárjától – több fázisban is közreműködött az ellenzéki párt alapelveinek megállapításában, valamint a liberális oppozíció programjának kidolgozásában, illetve az „Ellenzéki Nyilatkozat” megfogalmazásában. 57 Nem tekinthető tehát véletlennek, hogy a Deák által, 1845 novemberében sérelemnek minősített eset nemcsak az evangélikus Kossuth ellenzéki programtervezetébe, hanem az Ellenzéki Nyilatkozat Deák által véglegesített szövegébe is bekerült, az alábbi módon: „ Az 1844:2. törvénycikkely azon rendelete, hogy az ország határain belőli iskolákban közoktatási nyelv a magyar nyelv legyen, teljesen végrehajtva maiglan sincs; sőt a köziskolákbani magyar nyelvmívelő társulatok, ámbár az iskolai elöljáróságok közvetlen felügyelése által minden elfajulás ellen biztosítva voltak, kormányi rendelet által végképp eltiltattak .” 58 E kérdést 1847 őszén nemzeti sérelemként vették fel Zala vármegye országgyűlési követutasításai közé, és előírták a megye október 4-én megválasztott követei számára, hogy e sérelmet igyekezzenek orvosolni az elkövetkező 55 MNL ZML IV. 1. b. 1846:3639. Abaúj vármegye Kassán, 1846. augusztus 24-én kelt átirata. 56 BH 1846. november 6. (486. sz.) 302.; JK 1846. november 12. (90. sz.) 537. 57 Molnár 1998/1. 15–24.; Molnár 1998/2. 5–14. 58 Deák 2001. I. köt. 482. Vö. KLÖM XI. 147. Molnár András
