Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 2. szám - Műhelymunkák - Molnár András: Deák Ferenc és az evangélikus tanintézetek diáktársaságainak betiltása elleni tiltakozás, 1845–1849
62 Levéltári Szemle 68. évf . Azt azonban hozzáfűzték határozatukhoz, hogy ha a Zala megye által felterjesztett sérelem orvosolatlan marad, viszont annak valóságát Zala konkrét adatokkal tudja majd igazolni, akkor az ügyet Torontál vármegye követei is pártfogolják az elkövetkező országgyűlésen. 34 Borsodba viszonylag későn, 1846 őszén jutott el Zala vármegye körlevele, így azt csak a november 16-ai közgyűlésen vették tárgyalás alá. Noha az ellenzéki felszólalók, köztük Palóczy László, a zalai felirat támogatását javasolták, összességében azonban megoszlottak a vélemények a tiltó rendelet jogosságáról, illetve jogszerűségéről, ezért határozatuk előtt átiratot intéztek Zala vármegyéhez, hogy küldje meg számukra a kormányrendeletet, amit azután Zala 1847. február 22-ei közgyűlése – kiegészítve Zay Károly gróf levelének másolatával – meg is tett. 35 Mindezek mellett, illetve után – amint az a korabeli sajtótudósításokból kiderül – három vármegye a helytartótanácshoz, tizennyolc pedig az uralkodóhoz intézett a zalai körlevelet támogató, tiltakozó feliratot. Veszprém vármegye 1846. május 4-ei közgyűlésén, a zalai körlevél tárgyalása közben a pápai református főiskola jelenlévő gondnoka kijelentette, hogy a főiskola igazgatóságához is érkezett a kifogásolt rendelethez hasonló „tilalmazó intézvény.” A veszprémi megyegyűlés, akként foglalva állást, hogy részéről is minden módon az alkotmány- vagy törvényellenes elveket valló és terjesztő társulatok akadályozására és megszüntetésére törekedne, elismerte és tiszteletben kívánta tartani a helytartótanács azon jogát, hogy az betilthassa a törvényellenes egyesületeket. A veszprémi rendek azonban egyúttal azt is kijelentették közgyűlési határozatukban, hogy alkotmányos állásukban nem tartják felsőbb rendeletek által megsemmisíthetőnek az „ártatlan s üdvös célú egyesületeket,” melyek nem tartozhatnak a kifogásolt rendelet hatálya alá, ezért felirattal fordultak a helytartótanácshoz, illetve annak elnökéhez, a nádorhoz, hogy a tilalmazó rendeletet „egyedül a káros irányú társulatokra szorítani, és a nemzetiség terjesztésére s honi nyelv mívelésére is szolgálható társulatokat a maguk bár zsenge működési körében meghagyni, nem kevésbé törvényes, mint igazságos legyen.” 36 34 BH 1846. december 17. (509. sz.) 387.; PH 1846. december 24. (801. sz.) 416. 35 MNL ZML IV. 1. a. és IV. 1. b. 1847:269., 273.; NU 1846. december 8. (399. sz.) 774. 36 MNL VeML IV. 1. a. 682/1846.; A felirat fogalmazványa (innen az idézet): MNL VeML IV. 1. b. 682/1846. (A jegyzőkönyvi bejegyzés, valamint a hozzá tartozó iratok másolatáért ezúton is köszönetet mondok Jakab Rékának!) Vö. PH 1846. május 21. (678. sz.) 345.; Budapesti Híradó 1846. május 19. (389. sz.) 336. (Ez utóbbi tévesen, az uralkodóhoz intézett feliratról ír.) Molnár András
