Levéltári Szemle, 68. (2018)
Levéltári Szemle, 68. (2018) 2. szám - Műhelymunkák - Molnár András: Deák Ferenc és az evangélikus tanintézetek diáktársaságainak betiltása elleni tiltakozás, 1845–1849
55 2018/2. nemű vagy irányú” társulatok feloszlatásáról, és gondoskodjék arról is, hogy ilyen társulatok a jövőben se alakulhassanak. Bár a helytartótanács nem nevesítette a magyar nyelvművelő diáktársaságokat, a szövegkörnyezetből az derült ki, hogy a kormányszék a nemzetiségiektől érkezett panaszok, vagy inkább feljelentések hatására adhatta ki ezt a rendeletet. A helytartótanács ugyanis a rendelet második részében kifogásolta azt is, hogy a pozsonyi tanintézetben akadályozták egy német tanító előadásait, Ľudovít Štúr , a szlovák nyelv helyettes tanítója távozása után az őt hivatalában követő Jurcsák hittudós ellen kihágások történtek, és az intézet több tanulója ellenszegült az iskola szerb könyvtárára vonatkozó rendelkezéseknek is, ezért az említett esetek kivizsgálására utasították Zay Károlyt. 10 Az evangélikus főfelügyelő által megküldött helytartótanácsi rendelet megvitatását Zala vármegye 1845. november 10-én kezdődött közgyűlésén tűzték napirendre. A közgyűlés második napján Tuboly Mihály megyei főjegyző ismertette Zay Károly gróf levelét és annak mellékleteit. Az első felszólaló ismét Mezriczky Péter táblabíró volt, aki hosszasan taglalva a pánszláv, illetve illír mozgalom erőszakoskodásait, bírálta a kormányzatot, amiért az eltiltja a minden politikai célt mellőző magyar nyelvművelő diáktársaságokat, miközben tűri a szlovák nyelvművelő társulatokat és pártolja a magyar nyelv és nemzetiség ellen törekvő nemzetiségi mozgalmakat. Felírást indítványozó javaslatához csatlakozott Sümeghy Mihály táblabíró, söjtöri birtokos, a Kapornaki járás volt főszolgabírója, Oroszország külpolitikai törekvéseit fejtegetve és arra figyelmeztetve, hogy a nagyhatalom nemcsak Lengyelországra tette rá a kezét, hanem azt a többi szláv nép felé is kinyújtotta. Harmadikként Deák Ferenc szólt hozzá e kérdéshez. Ő nem beszélt a kormánynak a nemzetiségekhez fűződő kapcsolatáról, csak azt említette meg, hogy miután a magyar nyelv lett Magyarország törvényeinek és közigazgatásának nyelve, egyik fő feladata lenne a kormánynak a magyar nyelv iskolai – nemzetiségek közötti – terjesztése, annak érdekében, hogy ők is megértsék a törvényeket és részt vehessenek a közigazgatásban. Deák különösnek találta, hogy az 1790-től egészen 1836-ig szabadon tevékenykedő magyar nyelvművelő társulatokat éppen akkor tiltották be, amikor – az 1836. évi III. törvénycikk értelmében – a magyar lett a törvények nyelve. Nem találgatott, hogy mi lehet az oka az újabb eltiltásnak, azt azonban tagadta, miszerint ezek a társu10 MNL ZML IV. 1. b. 1845:4314. A helytartótanács 1845. június 3-ai rendeletének hitelesített másolata. Deák Ferenc és az evangélikus tanintézetek
