Levéltári Szemle, 67. (2017)

Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. szám - Hírek - Átadták az Év Levétári Kiadványa díjakat 2016 (Horváth J. András)

79 HÍREK ÁTADTÁK AZ ÉV LEVÉLTÁRI KIADVÁNYA

DÍJAKAT 2016 Idén ötödik alkalommal ítélték oda a Magyar Levéltárosok Egyesülete által alapított

Az Év Levéltári Kiadványa díjat, amelynek ünnepélyes átadására 2017. február 28-án került sor Budapest Főváros Levéltárában. Az elmúlt évben kiírt pályázat elsődleges célja

a levéltárak kultúra-megőrző és -teremtő szerepének, tudományos eredményeinek ismertetése és népszerűsítése volt a levéltári intézmények szellemi műhelyeiből kikerülő

kiadványok középpontba állításával. A levéltárak évente több tucat kiadvánnyal gazdagítják a tudományos, ismeretterjesztő, forrásközlő és szakmai kiadványok sorát. Ez a bő termés méltó arra, hogy annak lejobbjai díjazásban részesüljenek.

Az eseményre a Nyitott Levéltárak programsorozat záró rendezvényeként került

sor. A levéltár főigazgatója, egyben a Magyar Levéltárosok Egyesületének elnöke, Kenyeres István üdvözlő szavait követően Fodor Pál, az MTA Bölcsészettudományi Kutató-

központ igazgatója emelkedett szólásra. Köszöntőjében főként a levéltáraknak és a levéltárosoknak a kutató történészeket segítő munkáját, ennek jelentőségét hangsúlyozta. Utalt arra az újsütetű felfogásra, amely a levéltári irategyütteseket, illetve az adott

levéltári iratstruktúrát – mintegy zárójelbe téve a hagyományos proveniencia-elvet – egyfajta dekonstruáló megközelítés alapján kívánja újraértelmezni. Márpedig – érvelt

az előadó – a hatalom logikájának az iratok révén való tükröződése éppenhogy a történész számára kínál használható fogódzót, igazodási lehetőséget a kutató számára.

Fontos értelmezési támpont továbbá a források nyelve, eredeti fogalomkészlete, amelyet nem minden esetben értelmez megfelelően a korunk fogalmaival operáló kései

interpretátor. Márpedig a történeti kontextust az egykorúak által keletkeztetett iratok

tükrözik a legegyértelműbben. Az előadó szerint az archívum, amely egyesek szerint

„fogva tart” éppen ellenkezőleg: inspiráló módon vet fel addig nem is sejtett kérdéseket. Ennek folytán a levéltár nemhogy nem „zsarnok” – de éppen ellenkezőleg: „bő-

kezű adakozó”, amely nem gúzsba köt, hanem mozgásba hozza a fantáziát. Felidézte

továbbá Engel Pál vélekedését, amely a levéltári anyagot használó, kutató történész, valamint a puszta elméleti konstukciókra hagyatkozó történészi szerep különbségére vonatkozott, az előbbinek tulajdonítva nagyobb jelentőséget. Ezt követően Szögi László, a zsűri elnöke ismertette a művek értékelésének szempontjait, s osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel. Szögi László is teljes mértékben

egyet értve az előtte szólóval, a levéltáros forrásismeretének jelentőségét hangsúlyozta.

Mint mondotta: a levéltárosok részéről hosszú évek óta rendszeresen megjelenő munkák is azt bizonyítják, hogy mindaz a történeti kutatások területén is jelentős hozzájá-