Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. szám - Kilátó - Marie-Odile Mergnac: A populáris családfakutatás fejlődése Franciaországban Fordította: Szerényi Ildikó
Marie-Odile Mergnac 46 érintett korosztály a negyvenes és a hatvanas éveikben járókból kerül ki. A negyvenesek azért érdeklődnek, mert kedvet kapnak hozzá, miközben segítik gyermekeiket iskolai feladataik végrehajtásában, vagy idejük lesz rá, amikor gyermekeik már elhagyták a családi fészket, vagy mert kutakodtak az interneten, és elkezdtek szakoldalakat böngészni. Ám mivel a családfakutatás időigényes időtöltés, amellyel utazás is együttjárhat, sokan megvárják vele a nyugdíjas kort, és akkor mélyülnek el kutatásaikban. Pontosítva az adatokat a családfakutatók a következő indokok alapján kezdtek bele kutatásaikba: – az esetek 18,8 százalékában egy családi összejövetel után (nincs információ erről vagy arról az unokatestvérről), – az esetek 17,5 százalékában egyszerű kíváncsiságból, – az esetek 17 százalékában egy közeli rokon halála miatt (az átadott dokumentumok és fényképek kérdéseket hoznak fel), – az esetek 13,5 százalékában valamilyen tisztázandó kérdés merül fel (érdeklő- dik egy unokatestvér, vagy az iskola, ahová a gyermek jár ...). Három nagy motivációs tényező játszik szerepet az amatőr családfakutatók esetében: – 23,5% csupán az időtöltés kedvéért kezd családfakutatásba azért, hogy feltárja a családi gyökereket. Ha a családfakutató fiatal és egyedülálló, nagyobb hatást gyakorol a többiekre. – 30,6% azzal a céllal vág bele, hogy szociális kapcsolatot építsen ki: találkozhasson a távoli vagy a látótérből kikerült unokatestvérekkel, kellemes időtöltést remél ... – 33,6% át kívánja adni a család történetének ismeretét gyerekeinek vagy unoká- inak, ez utóbbi motiváció a kor előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Az esetek 62 százalékában a kutatás magányosan indul (könyvek olvasása, internet oldalak böngészése, ám senkit sem találnak, aki irányt mutathatna). Ami magát a kutatást illeti, már nem a polgármesteri hivatalban vagy kutatótermeben történik, mint egykor: a kutatók 69 százaléka online kutatja az anyakönyvi bejegyzéseket. És holnap? Ha a családfakutatás elismert helyet tölt be egy társadalomban, nem jelenti-e ez „az X.Y . fia” típusú megkülönböztetés kockázatát? Esetleg egy kisebbséghez történő beskatulyázást, abban az esetben, ha valaki nem származik jó családból? Franciaországban az Ancien Régime idején a nemesek esetében úgy használták az ősökkel rendelkezik kifejezést, mintha más embereknek nem lettek volna őseik. Paradox módon, a genealógia mai fejlődését a legindividualistább és leginkább egyenlőségre törekvő nyugati társadalmaknak köszönheti. A kutató számára már nem az jelenti az eredményt, ha felállít egy családfát, hanem ha megtalálja a kiinduló őst: a családtörténet újraértelmeződik, és az ősök értékét a személyes visszaemlékezés vágya határozza meg. Fordította: Szerényi Ildikó
