Levéltári Szemle, 67. (2017)

Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. szám - Forrás és Érték - Kujbusné Mécséi Éva: Iratajándékozás a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárában 1950 és 2016 között

Kujbusné Mecsei Éva 38 lásán. Éppen emiatt igyekeznünk kell proaktívnak lenni és megmenteni mindent,

amely távolabbi s közelmúltunk feltárásának forrása lehet, mert tudjuk, hogy néha egy

pici papírdarab is fellebbenti a fátylat a titokról vagy eloszlathatja a homályt. Az is figyelembe veendő tény, hogy a több mint fél évszázad alatt tett ajándékozásnak

köszönhető 100 ifm-nyi gyarapodás nélkül – bár ez 8000 ifm-es iratanyagunknak csupán csak csekélyke töredéke – nem lenne olyan változatos és érdekes a

mikrotársadalom-, művelődés-, oktatás-, mentalitástörténeti forrásanyagunk, mint amilyen most. Az ajándékozás fontosságának hangsúlyozására, a lehetőség megteremtésére, a

kellő köszönetre a jövőben is kiemelt figyelmet kell fordítani éppen úgy, mint az ajándékozás pontos adminisztrálására. Az elmúlt évtizedek gyarapodási naplóiba tett bejegyzésekből, a fondtörzslapokban elhelyezett iratátvételi jegyzőkönyvekből, jegyzé-

kekből, szerződésekből ugyanis néha nehéz megállapítani az ajándékozás tényét, az

ajándékozó jogállását, lakhelyét. Mint ahogy sok esetben felderíthetetlen az iratok sorsa, útja az ajándékozóhoz és onnan a levéltárba is. A gyarapodás – sok esetben mondhatjuk bátran, hogy iratmentés – ezen formájá-

nak nagyobb publicitást kell kapnia. Azt reméljük, hogy az iratajándékokat bemutató

rendezvényeink, internetes híradásaink, médiahíreink mellett az ajándékozásra irányuló

figyelem az olyan nagy rendezvényeken, mint az őszi levéltári napokon és a nyári Mú-

zeumok Éjszakája idején tartandó Levéltárunk Délutánján is megnyilvánul. A diákpá-

lyázatoknak, az Ajándékozók Albumának, a Pro Archivo-emléklapnak is az a célja,

hogy buzdítson a személyes emlékek ajándékozására és kifejezze köszönetünket a múlt

írott forrásait gyarapítók iránt.